5.rész - Sam

Sajnálom, hogy ennyire későn éjfél előtt 15 perccel, de nemrég kerültem gépközelbe. :D
Csináltam új fejlécet. Meglepődik az ember, néha milyen ügyes olyanban amihez egyáltalán nem ért... xd higyjétek el, ez egy műalkotás : DDD Szóval remélem tetszik (:
Egyébként örülök, a 7 követőnek... véletlen egyszer rákattintottam és azóta énis követője vagyok a saját blogomnak. Kicsit gáz, de nemtudom törölni onnan, szal mindegy.
Kommentárok viszont alig jönnek, gicus mindig ír, neki nagyon szépen köszönöm (:
Persze a többieknek is, akik írni szoktak. ^^ Akik még olvasnak és nem írnak azok legyenek szívesek kifejezni a véleményüket. Köszönöm.
na csók :)



A pénzből amit magammal hoztam kiszámoltam, hogy 3-4 napig elleszek belőle. De most, hogy kaptam munkát igazán nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy olyan jól fizető állás, de a hely elég zsúfolt, szóval népszerű és a borravalókkal együtt egészen elégedett lehetek. Nickkel megbeszéltem, hogy hetente legyen fizetés, hogy ne haljak éhen és tudjam fizetni a hotelszobát. Majd. Mert Eathen kifizette helyettem. Hálás vagyok neki, tényleg rengeteget segít nekem. Nem tudom mivel teszem majd jóvá a kedvességét. A napok telni kezdtek én pedig beleszoktam a mókuskerékbe. Eathen és a banda viszont borzasztóan hiányzik. De mióta itt vagyok nem hallottam felőlük. Eathannel érkezésem napjakor beszéltem utoljára. Jonathan pedig állandóan a gondolataimban van és sunyi módon a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a lelkiszemeim előtt. Nem tudom kitörölni őt az emlékezetemből. A munka és a nyüzsgés miatt viszont kevesebbet dohányzom... és ez egy jó dolog. Nagyon jó dolog. Így már kitart 4-5 napig egy doboz, szóval ezen is tudok spórolni.

Ez a napom is teljesen egyszerűen indult... felkeltem fél 6-kor, felöltöztem és egy "jó reggelt" cigi kíséretében elindultam dolgozni. 6-ra beértem, mert gyalogolni szoktam. Mindig. A taxi rohadt drága én pedig nem vagyok abban a társadalmi helyzetben, hogy taxival furikáztassam magam. Bármennyire is fáj minden reggel kábán sétálgatni. Ez van.

Mire beértem már Nick is bent volt. Egy rendkívül ismerős fickóval társalgott. Megtorpantam az ajtóban és hitetlenkedve bámultam a férfit. Aztán Nick észrevett és elmosolyodott.
- Á Sam! Jó reggelt! - köszönt a megszokott isteni, vidám mosolyával.
- Neked is - feleltem kissé zavartan. Sikerült kipréselnem magamból valamit. Természetesen nem engedtem meg magamnak, hogy bármiféle érzelem tükröződjön az arcomon.
- Egek! Késtél! - ráncolta viccesen a szemöldökét. Elmosolyodtam.
- Az a 10 perc! Rúgd ki! MOST! Késett!!! - szólt közbe Jonathan. Isteni hangja van, olyan akár Nick mosolya.
- Bocs főnök. Ma a szokottnál is kábább vagyok. A csípős reggel sem volt képes eléggé felébreszteni. Igazság szerint rám férne még egy jó reggelt szál. Megengeded?- ergo had menjek innen mert pillanatokon belül felrobban a szívem.
- Jó. De előbb beszeretném mutatni neked az egyik barátomat, Jonathant. Jon ő Sam... Sam ő Jon. Besegít, mert Jess lebetegedett.
- Szia - biccentettem, teljes nyugalommal. Azt hittem összeesek a térdem remegése miatt, de sikerült kezet nyújtani.
- Hello szépségem - aaah. Dobott felém egy szívdöglesztő mosolyt. Beharaptam az alsó ajkam és kezet ráztam vele. Puha, bársonyos kéz, hosszú ujjakkal. Tökéletes. - Mondd csak... találkoztunk mi már valaha? - kérdezte hirtelen összeszűkített szemekkel.
Megállt egy pillanatra a szívem. Vagyis emlékszik rám. Vagyis rémlek neki. 
- Úristen, Jonathan van ennél jobb szöveged is, nem? - nevetett fel Nick. Ja... tényleg. Ő is itt van.
- Kivételesen komolyan kérdezem - meleg mosollyal fordult vissza felém. Mivel még mindig fogtuk egymást kezét, a hüvelykujjával körözni kezdett a kezemen, miközben a szemembe nézett.
- Mi? Öööm... nem. Nem hiszem - válaszoltam végül. Barom. Miért nem mondtál igent? Grr. hülye.
- Biztos? - engedte el a kezem. Mondom, hogy egy idióta vagyok. Pedig olyan jól esett... francba.
- Azt hiszem.. - ez milyen válasz? Megbolondultam.
- Najó. Térj észhez Jon. Beszélnem kell veled Sam.
- Máris kirúgsz? - meresztettem rá nagy szemeket, mire felnevetett.
- Dehogy!
- Jó. Valamiből fizetnem kell a hotelszobát - fújtattam megkönnyebbülten. - Úgy gondolom stresszelsz engem Nicholas. Szóval szükségem van a cigimre - felültem az egyik bárszékre, közel húztam magamhoz a hamust és megkínáltam őket a cigimmel. Jonathan elvett egy szálat. Tüzet is adtam remegő kezekkel. A sajátomat alig tudtam meggyújtani.
- Biztos nem kérsz főnök? - válaszul megrázta a fejét. - Helyes. Drága mulatság, szóval nem is adtam volna - mondtam halkan, hogy oldjam a feszültséget.
- Hogy te milyen vicces vagy! Tehát. Mit csinálsz este?
- Hiábavaló próbálkozás. Tudom, hogy vonzó személyiség vagyok.. de a főnökömmel sosem kezdek ki. És amúgy sem vagy a zsánerem. Sajnálom - rántottam vállat. Jonathan vadul vigyorgott Nick meg piszmogott az arra alatt.
- Olyan vagy, mint Jon csak nőben. Irritáló... szóval. Jól tudom, hogy énekelsz?
- Múlt időben főnök - rendben. Összeszedtem magam... helyes.
- Nagyszerű! Látod Jon? Mondtam, hogy meglesz az énekesünk.
- Mi? Várjunk! Mivan? - kérdeztem.
- Apám bárként akarja funkcionálni a kávézót este 8 után. Hogy nagyobb legyen a bevétel.. és ehhez kell háttérzene. És a banda énekese te leszel.
- De én nem éneklek.
- Miért is jöttél ide?
- Hát hogy... - na itt elakadtam.
- Ugye-ugye.
- És te pont rám gondoltál?
- Pontosan.
- Micsoda nagylelkűség. Hagy foglaljam össze... ez egy olyan ajánlat... amit elfogadok... vaaagy. Elfogadok!
- Rátapintottál a lényegre! - kacsintott rám Jon. Jesszummária.
- Nos. Ez mind szép és jó drága főnök úr, addig a pontig amíg nem tájékoztatlak, hogy mindössze másfél hete vagyok itt. Egyedül. Vágod? A zenekarom New Yorkban maradt.
- Nem számít. A többit majd én elintézem.
- Az unokaöcsém tud zenélni... - jegyezte meg Jon. Hm. Töki. Ezen elmosolyodtam.
- Alex? Remek. Fél zenekar meg is van!
- Nem érted. Én.. ah mindegy. Oké. Köszönöm, hogy gondoltál rám, rendkívül kedves tőled! - odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott. Az idő amit eddig itt töltöttem Nick nagyon jó barátommá vált. Sosem kedveltek a lányok, így nincs okom meglepődni azon, hogy rögtön egy fiú az első barátom.
- Na.. elmegyek átöltözni - leugrottam a székről, bementem az ajtón, hátra az öltözőbe. Leültem a padra.

- Tejóisten - suttogtam - Most még helyesebb, mint akkor volt. Még mindig hevesen ver a szívem...

***

- Jon? Mivan veled? Mi ez a nagy csend?
- Áh. Csak gondolkodom. Biztos vagok benne, hogy láttam már őt valahol. Egészen biztos vagyok benne...
- Hát nem tudom. Én megjegyezném az biztos. Különös ismertetőjele a piros kabátja meg a rövid haja. Ha feléd jön olyan érzeted van, hogy.. engedd elmenni... ne állj az útjába. Nem?
- Ja. Szexi.
- Hé. Állj le. Hagyd őt békén. Jó barátom..
- Persze. Énis a barátod vagyok.
- Az más. Te mocskos vagy... nagyon mocskos vagy. Ő meg csak kicsit. Ne piszkítsd be jobban.
- Aha... Hol vannak az ingek?
Nicholas felsóhajtott és a homlokára tette a kezét.
- Reménytelen alak. Hátul.. Ott ahol ő is van. De mégegyszer mondom. Hagyd. Őt. Békén.
- Felfogtam öreg.. jólvan már.