9. rész - Alex

Sziasztok!
Ahogy ígértem, meghoztam a részt és végre rájöttem, hogy tudom megnézni az új kommentárokat a részeknél, úgy hogy nem hajtok mindig vissza... és ezért válaszoltam csak későn. :$
Nos szóval ezek a kommentárok adtak egy jó adag önbizalomcsomagot, szóval csak remélem tetszeni fog a rész. : )

A képhez csak annyit fűznék, hogy nem tudom fontos szereplő lesz-e még mert amolyan spontán írok nincs nagyobb tervezettségem... és igen ezért nem raktam még ki oldalra. Még nem tudom milyen életű lesz a blogban. Hosszú vagy rövid.

P.S.: A másik blogon is lesz rész csak kb egy óra múlva, mert Barnira kell vigyáznom : D

na.
csók ♥


Elérkezett a várva várt nap. A nagy nap. Hétfő van, és én elmegyek az új iskolámba Jonathannel.

Remek. Új diákok, új környezet, újabb rohadék tanárok. Juhé! Alig várom a szopatásokat...

Ezekkel a gondolatokkal néztem a plafont reggel. Nehézkesen kikecmeregtem az ágyból, felkaptam egy farmert, pólót, inget elvégeztem fürdőszobai teendőimet és kész is voltam. Nem akartam túlságosan kiöltözni meg semmi, azt akartam, hogy rögtön olyannak lássanak amilyen vagyok. Menőnek. ...
Naaajóó. Vicceltem. Valójában eléggé izgatott és ideges vagyok. És...
- Tööki! - kopogott Jon a szobám ajtaján. Épp a hajamat rendezgettem és a hangos szólításra összerezzentem.
- Kész vagyok!
- Hozd a táskád és iparkodj. Korábban bent kell lennünk, hogy elvégezzük a papírmunkát! - ordibált még mindig.
- Tudod... kinyithatod az ajtót. Nem merült fel benned ez a lehetőség? - kérdeztem, mire kinyílt az ajtó.
- Eeeem. Ne mondj semmit. Kapd össze magad és menjünk.
- Felőlem indulhatunk is... - rántottam vállat és lebattyogtam a lépcsőn.
- Pénteken bulizunk - közölte lefelémenet.
- Aha. Király. Hol? Nicknél?
- Nem. A Rioban.
- Ahol a múltkor?
- Aha. Elég jó volt nem?
- Miért, emlékszel is valamire? - vontam fel a szemöldököm gúnyom kifejezése érdekében.
- Most, hogy mondod... ööö... nem sokra. De ez így van rendjén.
- Ó, vagy úgy! Értem. Hát én benne vagyok mindenesetre. Aztán ha addig összehaverkodok valakivel viszem őt is, nehogy már a vének között én legyek egyedül fiatal husi - kezdtem el vigyorogni és, hogy még hatásosabb legyek megrántottam a inggallérom. Csak a stílus kedvéért tudjátok...
- Ch... Töki - kezdett el vigyorogni - Büszke vagyok rád. Látom benned a fiatal énem!
- Öm, úgy érted a gyökér stréber énedet? Nem, nem köszi. Szerintem te nem engem nézel.
- Haha. Jó ezt most te nyerted - vallotta be szemforgatva.

Időközben a konyhába értünk és mosolyogva köszöntöttem Bertát. Nagyon megszerettem, olyan anyukás volt velem és a héten legalább egyszer a reggeli palacsinta volt. Imádtam érte. De mivel Jon siettetett, nem tudtam kényem-kedvem szerint enni, így csak pár falatot bekaptam a többit elcsomagolta nekem és már indultunk is a suliba.
Az úton odafele eléggé felszabadultunk. November vége volt, de szokatlanul jó idő volt, enyhén sütött a Nap mi pedig kiélveztük a Cabrio adta lehetőségeket. A CD lejátszóból hangosan szólt a zene amit végigüvöltöttünk, szóval a reggel ezen fele jóhangulatban telt el.
Aztán közeledni kezdtünk az iskola felé, a tető újra a fejünk felett volt a zene lelett halkítva, Jon pedig feltette a szemüvegét. "Ferde" szemekkel kísértem végig ténykedését, természetesen nem értettem minek ez az álca, rossz fényt vet rá.
- Mi van? Muszáj, hogy kicsit tanár beütésem legyen - sóhajtott fel és kanyarodott be a parkolóba. A tanár helyeknél szabad volt még pár, beparkoltunk kiszálltunk és mély levegőt vettem.
- Amúgy mire számítsak?
- Sima általános tagozaton vagy, szóval nem lesznek emelt számban tantárgyaid, van amikor egyik épületből a másikba kell rohangálnod és vigyázz ha matek tanárodnak Mr. Williamst kapod mert az egy igazi seggfej - teljes megvetés volt a hangjában és csóválta a fejét.
- Vagyis utál téged?
- Enyhén fejezted ki magad.
- Lefeküdtél a feleségével?
- A lányával.
- Ssssszzz - vágtam fájdalmas fejet - Bocs öreg, igazán megértem a tanárt. De vágom, a ronokod vagyok szóval van félnivalóm.
- Még szerencséd, hogy okos inas vagy.
- Ja. Egyéb tanács?
- Óh, az igazgató lánya lesz az osztálytársad... messziről kerüld el. Jobb ha nem evezel olyan vizeken.
- Értettem. Még valami?
- Mmmm... had gondolkodjam... Ja igen! Biosz tanárod leszek, és ne várd, hogy annyira kivételezni fogok veled. És iskolaterületen tanár-diák kapcsolat... najó csak akkor, ha más tanárok is a láthatáron vannak. Nem megy nekem a szigorú seggfej szerep.
- Te inkább azok közé tartozol akiért bolondulnak a tini lányok...
- Fején találtad a szöget! - felnevetett, elkapta a nyakam és összeborzolta a hajam. - Még valami. Ne dohányozz. Itt ne.
- Felfogtam. Szóval csak a szokásos blabla. Osztályfőnököm ki lesz, tudod?
- Aha. Egy csinos nő. Elizabeth Taylor. Milyen segge van annak a nőnek...! El se hiszem.
- Ő is biztos ezt mondja csak a szemedbe nézve - kacsintottam rá. Épp amikor válaszolni akart, szemberöhögtem és befordultam a titkársághoz. - Bocs Jon bácsi! Ezt nem hagyhattam ki - mondtam még az ajtóból visszafordulva.
- Ja persze. Ha kell valami... hát izé keress meg valahol. Valamelyik szertárban szoktam cigizni a szünetekben.
- Kössz. Cső - intettem és beléptem a szobába.

***

A titikárságon kaptam egy iskolatérképet, órarendet egy "Üdvözlünk a san franciscoi gimnáziumban!" lapot meg egy programfüzetet. Az utóbbi kettő hidegen hagyott, rögtön kezembe vettem az órarendem és éppenséggel matek órára kellett igyekeznem. Az 56-os terem felé kellett mennem, amit elég egyszerűen megtaláltam mert csak követnem kellett az ajtókat és két emelettel feljebb mennem. Még nem csengettek be, lehetett még úgy 10-15 perc az első óra kezdetéig, de gondoltam már vannak benn páran, így mély levegőt vettem és benyitottam. Minden szempár rám szegeződött és elhallgattak. Körülbelül tízen lehettek a teremben. Vettem még egy mély levegőt, behúztam az ajtót és feléjük fordultam. Intéztem egy mosolyt és intést.
- Hello! Alexander Bennett vagyok. Új diák - bólintottam is és mivel nem láttam semmi érdekrefeszítő reakciót, találomra leültem az egyik padhoz amely még üres volt. Nem mesze tőlem egy srác sziszegett egyet mire felénéztem.
- Hey! Adam vagyok. Ne törődj a többiekkel, a többség gyökér vagy sznob. Nem miattad, hanem úgy alapból. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintúgy. Hát igazából rosszabbra számítottam. A régi osztályomban csak sznobok voltak. Vagy kurvák. Úgyhogy, valójában hozzá vagyok szokva - vállat rántottam ő felnevetett és bólogatott.
- Értelek. Értelek. Szóval kell terepszemle? Még elmehetünk... általánoson vagy?
- Aha.
- Király. Énis szóval akár mehetünk együtt mindenhová.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar találok egy normális embert.
- Hát igen. Igazából elég különcnek tartanak, majdnem mindig egyedül vagyok meg ilyenek, de ezekkel nem lehet értelmesen társalogni - húzta el a száját és felállt. - Na gyere, menjünk amíg Mr. Williams meg nem érkezik.
- Természetes... miért is ne menne minden simán? - kérdeztem halkan az orrom alatt elmotyogva, majd elmosolyodtam. Ez a tanár szét fog szedni, ha meghallja, hogy énis Bennett vagyok.
- Micsoda? - kérdezte Adam.
- Áh, semmi, semmi. Mehetünk - énis felálltam és kisétáltunk a teremből.

Igazából nem nagyon kellett mutogatni a sulit, hogy mi merre van, mert logikus volt meg nem volt egy labirintus, annyi, hogy kémiánál, fizikánál, biológiánál és tesinél másik épületbe kellett menni. Azt az utat meg úgyis együtt tesszük meg, szóval majd megmutatja mit merre, hogyan.
Csengő előtt 5 perccel (volt jelző) visszamentünk a terembe, hogy a tanár ne kifogásoljon semmit. Ekkor pillantottam meg a padomnál egy lányt.
Egy eszméletlenül csinos lányt. Szinte tátott szájjal bámultam rá és fölbegyökerezett a lábam. Gyönyörű 16 éves lány volt.
Nem tudtam sokáig szemrevételezni, mert eszembejutott, hogy én amúgy mellesleg mellette ülök...
Szóval fogtam magam meg a maradék férfi büszkeségem, "sármom" és elindultam felé. Még egy féloldalas mosolyra is futotta. Érdeklődve pillantott felém majd látta, hogy a táskámat nézem így ő is rábámult.
- Szia - köszöntem - Ne haragudj, azt hittem nem ül itt senki. Van padtársag? Mármint. Egyedül ülsz? Vagy nem? Mert akkor simán arrébb költözhetek - kezdtem el zavartan hadarni és éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Fantasztikus első benyomást tettem rá. Mekkora nyomi vagyok.
Míg én ezen elmélkedtem ő először csak halványan elmosolyodott a zavaromon, majd felnevetett.
- Beteg a padtársam, szóval nyugodtan ülj le... és mivel új vagy majd megmondom neki, hogy keressen egy másik helyet. Mondjuk mögöttem - nézett rám bíztatóan. Leültem mellé és feléfordultam.
- Áh, nem kell ennyi áldozatot hoznod miattam.
- Dehogynem! Hiszen új vagy itt. Kötelességem körbevinni a sulin, elmondani a főbb nevezetességet, esetleg segítek, hogyan vágódhatsz be Mr. Williamsnél - mosolygott rám sejtelmesen.
- Na, ez egy remek ötlet! Hogyan?
- Nos, elsősörban okosnak kell lenned. Hogy állsz a matekkal? - nézett rám érdeklődve. Rendkíül szimpatikus volt nekem, eleve gyönyörű volt, dehogy még rendes is legyen... azta. A régi osztályomban ez a párosítás nagyon elenyésző volt.
- Öm hát elég jól állok.
- Az nagyszerű! Azt hiszem akkor nem szól ellened semmi - mosolygott rám szélesen.
- De van valami - vágtam egy grimaszt és vettem egy mély levegőt. - Megmondanád a nevedet?
- Ja persze! Daisy Williams vagyok - mosolyodott el újra. Esköszöm nem láttam még senkit ilyen sugárzóan mosolyogni. Teljesen odavoltam érte.
- Gyönyörű neved van. Én Alexander Bennett vagyok - húztam el a számat és kezet nyújtottam neki - Örvendek.
Mialatt megfogta a kezem teljesen levolt döbbenve.
- Bennett? - vízhangozta. - Bennett? Komolyan? Atya Ég rajtad az sem segít, hogy okos vagy. Sosem fog kedvelni.
- Azt hiszem ez érthető... a nagybátyjám meghúzta a lányát.
- Nos igen, ezért a tettéért igazán nem kedvelem, de megkell mondjam, hogy a lány igenis tudta ezt. Jonathan mindig közli a szándékait.
- Honnan tudod ezt?
- A nővéremmel feküdt le - mikor ezt bejelentette, azt hittem dobok egy hátast. A nővérével?? Ezek szerint a matek tanárom egyben az igazgató is?? És Daisy a másik lánya? Mondjuk leeshetett volna a megegyező vezetéknévről, de akkoris. Nekem végem van. Jonathan!! Ez mind a te hibád!!
- Hát ezt öröm hallani... nekem végem van...tényleg végem van.
- Miért?
- Áh.. khm... semmi, semmi - nevettem fel zavartan. Beszélgettünk volna tovább is, de bejött a tanár és természetesen rögtön kiszúrt engem.

- Áh, megérkezett az új diákunk! Örömmel fogadunk téged! Állj fel és kérlek mondj magadról pár szót - rájöttem, hogy most hallom először és utoljára kedvesen beszélni hozzám. Erre a nyakamat tettem volna.
- Rendben - nyikorgott a szék amikor kitoltam és felálltam. A tenyeremet izzadság lepte el és sóhajtottam egy jó mélyet. - Szóval Alexander Bennett vagyok, de simán csak Alex. New Yorkból jöttem, és a nagybátyjámnál lakok aki itt a biológia tanár és ő segített ide bejutni. Egyébként nagyon jó ember azokhoz akiket tényleg kedvel és szeret. Nem minden a külső és a felszín - hadartam el gyorsan az utolsó mondatomat, hogy kicsit védjem a bácsikám és persze magamat. Mr. Williams arca egyre csak sötétült, ahogy a monológóm hallgatta. Végül megköszörülte a torkát és megszólalt.
- Köszönjük Mr. Bennett, üljön le!
Máris kegyetlenebb volt a hangja. Sóhajtva ültem le és teljesen elbújtam előle. Daisy mellettem kuncogott, amit valamiért képes volam megbocsájtani neki.

Ez az óra teljes mértékben... áh borzasztó volt és kész. Habár elmondta a tanár, hogy hagy időt a felzárkózásra, de ismétlő feladatokat vett elő és minduntalan engem kérdezett, egyszóval vizsgáztatott. Micsoda szerencsém van azzal, hogy reál beállítottságú vagyok, és nem mondom azt, hogy minden kérdésre tudtam válaszolni és minden feladatot megtudtam oldani, de azért jól szerepeltem Williams tanár úr előtt.
De akkor sem lélegezhettem fel, hiszen az igazgató lánya tetszik nekem és szeretnék vele majd járni... bizonyára nem fogja megengedni, hiába fog megismerni és fog rájönni, hogy más vagyok, mint Jon. Elvégre a vér nem válik vízzé. Nem de bár?