6. rész - Alex

Az az igazság, hogy nézem a VB-t és hajrá Spanyolország (KL) Azért jöök ilyen későn, aztán kéept keresek ami nagy feladat, ezt is klipből vágtam ki, mert nem találtam egy normálisat.
De meghoztam a következő részt és szeretnék sok-sok kommentárt, mert alig írtok.. Legyen szívetek :)Igenés. lehet privátban is : $ elle.pro@citromail.hu
csók ♥



Ahogy elaludtam szinte rögtön álmodni kezdtem. Semmi különös... egy aranyhallal utaztam a buszon meg a gitárommal és folyamatosan a halhoz beszéltem Jon bácsikámról. És épp amikor kezdett izgalmas lenni, mert leszálltam a buszról - felrázott valaki.
- Töki megjöttem kelj fel! - keltett fel Jon.
- Kit érdekel hagyjál aludni.
- De már reggel van...
- Mi? - ültem fel hirtelen. - Hova lett az esti buli ötlete?
- Még este van - kezdett el vigyorogni - Úgy látom könnyen elhiszel ezt-azt. Szóval 9 van a legjobb klubok most nyitnak. Szedd magad rendbe hívok pár havert és indulhatunk.
- De én fáradt vagyok...
- Az előbb még lelkes voltál, most meg hirtelen fáradt? Ugyan már ne parázz. Nem vagyok egy részeges állat aki egyből elpletykálja, hogy még nem szexszeltél.. - vigyorgott rám továbbra is. Sóhajtottam egy mélyet.
- Miért? ... Miért? ... Ah. Baj, hogy még szűz vagyok? Mi kivetnivalót látsz abban, hogy egy lassan 16 éves fiatal fiú még szűz?
- Jólvan, ne kapd fel a vizet... csak poénkodok. Legyél csak szűz, ha ennyi a vágyad!
- Nem fogok lefeküdni egy kurvával, hogy elégedett legyél velem Jonathan - néztem rá elsötétült tekintettel. Csak megvonta a vállát és hátatfordított, hogy kimehessen. Rögtön bemutattam neki.
- Ne mutogasd felém a középső ujjad, kölyök - mondta halkan és behúzta az ajtóm.
Rámeredtem az ujjamra és csodálkozva ökölbe szorítottam a kezem. Honnan tudta, hogy bemutattam neki? Hihetetlen ez az ember.

***

Vele, meg 3 elmekárosodott haverjával, Nickkel, Travievel és Carllal megkörnyékeztük az egyik hülye nevű helyi klubbot. Igen, mint várható volt Jon úgy mutatott be, hogy "figyelem ő itt az én szűz unokaöcsém". Gondolhatjátok mennyire néznek férfinak...
Nem is ez a lényeg. Elvette a kedvem a bulizástól, pedig látni akartam hogy megy errefelé, de persze már nem olyan a hangulatom. Hogy miért mondtam, hogy a barátai elmekárosodottak? Kérlek, hiszen Jonathanről van szó!
Nem az, hogy én lenézem meg egy hülye gyerek lenne... nem. Igazából okos és értelmes csak az a dolog rosszoldala, hogy akkora seggfej el sem lehet mondani. Nagyon barom és nem veszi észre. Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy a haverjai is ilyenek, de az esetek 90 %-ban így szokott lenni. Így hát énis erre alapozok és nem remélek sok jót az estétől...

Hatalmas tömeg volt odabent, cigaretta, izzadtság szaga fogadott és az eszméletlenül fojtogatóan fülledt levegő. Már akkor azt mondtam kösz inkább kint maradok... de végül bementem. Követtem Jont, aki egy külön boxba vitt bennünket egy emelettel feljebb. Senki nem szólt egy szót se, nem állítottak meg minket, senki nem kért tőlem személyigazolvánt. Egyszerűen mentünk, ami azt jelenti Jon sokszor megfordul itt.
- Ne rettentsen el a szag és a levegő, mi általában fent vagyunk és ott jobb a hangulat - mosolygott rám Nick bátorítólag.

Máris megértettem miért. Amint felértünk, csinos pincérlányok szinte semmiben hordták ki a rendelt italokat, és ugyanolyan hangulat volt fent mint lent. Csak tekintve, hogy ide az "elitebbek" jutnak fel, nem volt semmilyen szag meg fülledtség. Egészen kellemesnek volt mondható. Mire feleszméltem már rég egy üveg sör figyelt a kezemben és a pincérlánynak csapta a szelet Jon. A maga részéről - mivel még nem dolgoztam fel Annaval való szakításomat - csak figyeltem a tömeget. Nem akartam én se táncolni, semmi, csak ülni, inni, kicsit azért siránkozni és nézni a tömeget.
- Na?! Milyen helyre hoztalak? - fordult felém Jon vadul vigyorogva.
- Remek majdnem egy sztriptízbár! - bólintottam felé, megemeltem az italom és meghúztam.
- Aahh kitűnő ötlet! Legközelebb oda megyünk.
- Fizetsz neki egy különtáncot? - kérdezte Travie. Na ne.
- Hogynemár. Megérdemli az én kisöcsém. Olyan terrorban élt, hogy kijár neki egy kis mulatság.
- Ennyire megakarod rontani? - húzta fel a szemöldökét Nick. - Azért tekintsünk már vissza milyen voltál te 16 évesen...
- Ugan már én akkor is menő voltam.
- Aha. Valahol a kukában hagyhattad a menőségedet. Tudod Alex, az a helyzet, hogy Jon bácsikád 16 évesen egy lúzer kis stréber volt. Igazából mindenki oltotta, ő írta a házikat és senki nem beszlt vele... a lényeg, hogyha én nem vagyok most is csak félve szólna az emberekhez. Igaz te csira? - lökte meg Jont aki vigyorogni kezdett.
- És nézd meg most hol tartok!
- Akkor nem értem milyen alapon nézel le engem, mikor fogadjunk 21 voltál mikor valaki megerőszakolt. Még csak nem is önszántadból tetted. Vagy ha igen olyan hamar elsültél, hogy a csaj még élvezni se tudte azt a 10 percet.
- Micsoda rosszindulat sugárzik belőled. Azt hittem kedveljük egymást. Úgy látszik rossz benyomást keltettem benned... Nézd. Én nem nézlek le azért mert szűz vagy. Sőt, tedd azzal és akkor amikor akarod és úgy érzed oké, felkészültem. Nem 21 voltam, hanem 19 és életem legrosszabb szeretkezése volt... de hát istenem mit várt egy amatőrtől? A gáz az, hogy ő nem tudta, mennyire kezdő vagyok a témában. Annyit tudtam amennyit Nick mondott el, ő meg amilyen kis konzervtív nem sokat mesélt a szexuális életéről, így maradt az újság, internet meg pornó. A csaj persze dobott utána, de aztán jött másik... és másik.... és másik. Na mindegy, a lényeg, hogy nem akarom ráderőltetni a dolgokat. Bírlak és azt akarom, hogy jó úton haladj az élet felé.
- Nélküled is azon vagyok. Nem elszöktem a szüleimtől? - vigyorogtam rá. Az, hogy elmesélte milyen béna volt jobb kedvre derített. Mindigis azt hittem ő egész életében ilyen laza seggarc volt, de most kiderült, hogy nem. Ő is csak olyan volt mint én, kivéve, hogy engem szerettek és voltak haverjaim... meg barátnőim. Őket kicsit sajnálom, hogy otthagytam de hát ez van. Muszáj volt. - Na jólvan. Akkor... iszunk még egyet? - mutattam az üres üvegem.
- Alig 10 perce hozták - nézett rám Carl.
- Tudod Carl nem tudom legyőzni a szomjúságom - kacsintottam felé. Mégse olyan baromarcok, bár Nick tűnik a legnormálisabbnak.
- Na jólvan. Bulizzunk! - állt fel Jon, kapta el az arra járó pincérlányt és kért még pár italt. Az kicsit szédelegve és zavartan hadovált valami helyeslés félét és elment.
- Ahhoz képest, hogy lúzer voltál úgy látom elég nagy hatással vagy a nőkre - csóváltam a fejem. Kezdett fájni a torkom a kiabálástól, de nem bántam. Úgy éreztem egy kicsit jobban megnyílt előttem Jon és jobban megismertem.
- Tanultam ezt-azt az évek során - mosolygott sejtelmesen, majd elkapott egy közeli lányt és táncolni kezdett vele.
- Nem hiszem el. Azzal a csajjal 10 perce szemezek! - háborodott fel Carl. - Jon! Jonathan! - pattant fel és ment utána.
- Igen és ezt Jon valószínűleg tudja... - sóhajtott fel Nick.
- Mindig ez van. Carl kinéz valakit akivel nem képes beszédbe elegyedni. Jon pedig segít azzal, hogy "elhoppolja" előle. Persze Carl van olyan hülye, hogy ez nem esik le neki... pedig minden egyes alkalommal ez történik.
- Hát akkor Carl se az akinek hittem.
- Minek hitted? - fordultak felém mindketten.
- Egy nőcsábász idiótának. - feleltem szűken, vigyorogva.
- Óóó telibetaláltál. Csajokkal is elvan csak néha elkél neki a segítség. Hülye az meg biztos - erre mind felnevettünk.

Ahhoz képest elég jól szórakoztam, és egész tűrhetően telt el az este. Hajnal körül estünk haza, én, Jon és valami lány, Nick, Travie és persze Carl azzal a bizonyos lánnyal akinek még most sem árulták el a nevét. Valószínűleg nem is szükséges, tekintve, hogy reggelre már emlékezni se fogunk nem hogy a nevére, de még rá se. Ezt biztosíthatom.

***

A reggelem kávéval, reggelivel, és egy marék fejfájáscsillapítóval indult. Berta nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy rosszalja az ivászatot. Mivel anyuka gondolom nagyobb szigorral van a gyerekeire - akik már nem élnek vele - így abszolút úgy érzi rajtam kell segítenie és kigyógyítani a másnaposságból és rábeszélni arra, ne legyen több ilyen alkalom. Ezt nem csak feltételezem, mert a reggelim elfogyasztása után rögtön elkezdett anyai prédikációt tartani.
- Berta, Berta! Nagyon jól esik a gondoskodásod, és az aggódásod, sőt még a szigor is tetszik a hangodban, mert eddig nem sok odafigyelést kaptam a szüleimtől. De majdnem felnőtt józan gondolkodású ember vagyok. Jóó, oké most nem a legjózanabb de nem sűrűn szoktam kirúgni a hámból és teljesen lerészegedni. Segít, ha azt mondom a többiek között én voltam az egyetlen aki eltudta mondani a taxisofőrnek hova vigyen minket?
- Ajánlom is! Fiatal vagy te meg az ivászathoz. A bácsikádnek se kellene minden hétvégén ezzel rongálni a máját, de hát beszélhetek én neki reggeltől estig, egyik fülén be a másikon ki. Annyit beszéltem már a fejével, csodálkozom, hogy nem küldte még el ezt a "hibbant vénasszonyt". Gyakran neveznek így a barátai, tudom én!
- Jaj Berta, ne edd magad a többiek miatt. Tényleg jól leszek, és ígérem nem fogok berúgni minden alkalommal amikor elmegyek Jonnal valahova.
- Jon is ezt mondta eleinte... persze persze. Na jólvan, menjél zuhanyozz le hideg vízzel az felfrissít. A fiam fejét is sokszor dugtam hideg víz alá, elhiheted, hogy segít. Na iparkodj ám!
- Jólvan, jólvan. Megyek. Köszönöm a reggelit, mennyei volt - felálltam az asztaltól, a hirtelen lendület miatt kicsit imbolyogtam, de aztán sikerült nem elesnem és felérni az emeletre a szobámhoz. Igaz, a két perces útból tíz lett, de legalább balesetmentesen támolyogtam be a fürdőbe. Szinte másodpercek alatt dobtam le magamról a pólót és boxert majd álltam a hideg víz alá. Felkiáltottam a hidegtől, de kényszerítettem magam, hogy ne ugrojak ki a zuhany alól. Szembefordultam a vízsugárral és pár szitok szó hagyta el a számat. Nagyon nem tetszett a hideg zuhany, nem is folyattam sokáig magamra a vizet. Úgy 5-10 perc után rohantam be a szobámba, hogy felkaphassak valami ruhát, majd úgy döntöttem felkeltem a bagázst és hazazavarok mindenkit, ha már a ház ura ezt nem teszi meg.