19. rész - Sam

Sziasztok!

Én már mentegetőzni sem próbálok, kövezzetek emg bátran!
A részhez nem mondok semmit, mert magáért beszél őgy érzem.
Szeretném megköszönni örök múzsámnak, hogy van nekem és segít rajtam.
Köszönöm Eszti, asszem nagyon very good lett a rész, fizika tanárom szavaival élve. Nem felvágásból meg ilyesmi, de nekem is bejött, szóval kérek mindenkit komizzonn, hogy mennyire utál, vagy hogy mennyire tetszett neki a rész. ^^
Köszönööööm.
csókoltat benneteket:
Elle.Pro



Mintha egy rémálomból ocsúdtam volna fel, amikor megéreztem Travis érintését a combom belső részén. Hirtelen rémületet éreztem, a szívem már nem azért vert gyors tempóban mert flizgatott Travie, hanem mert féltem. Féltem, hogy ez is úgy végződik mint régen. Mivel ezt nem akartam, érthető, hogy teljes odaadással bújtam hozzá és csókoltam meg, erre ő természetesen felbátorodott és nem óvatoskodott többet.
- Ha őszinte akarok lenni erre a pillanatra várok, mióta megpillantottak a kávézóban énekelni. Valami észveszejtő mennyire gyönyörű vagy... és a lábaid - csodálkozva simított végig a lábamon újra és csókolt meg.
Nem tudtam neki válaszolni. Ha akartam volna sem tudtam volna. Mindig tesz, vagy mond valami olyat ami visszavezet Bradhez.


Olyan óvatosan döntött végig a saját ágyamon, hogy elsem hittem tényleg részeg. Végig tartotta a súlyomat, amit nem vártam volna el tőle az adott állapotában. Amint ágyat értem már kezdte is kigombolni a farmeromat. Mindigis határozott és erős nő voltam. Voltak céljaim, elhatározásaim és döntéseim amibe senki sem szólhatott bele, most mégis úgy feküdtem ott, mint egy darab fa. Üres volt a fejem olyan tekintetben, hogy nem tudtam mit kezdjek magammal. Nem tudtam ellökni a kezét, elfordulni tőle és jóéjszakát kívánni neki. Mert egy okos nő ezt tette volna. Hiszen részeg és szerelmes Adrienbe. De én meg szerelmes vagyok belé. A sok szenvedés mellett ennyi nem jár nekem? Egy csöppnyi falatka belőle? Megérdemlem, nem? Ezen gondolataim közepette nyeltem egy nagyot és segítettem neki lehámozni magamról a farmert.
- Innen nincs visszaút, ugye tudod? - kérdeztem tőle, de nem vártam választ. Inkább magamnak tettem fel a kérdést.
- Akarom. Akarlak - eldobta a farmeromat és végigsimított a lábaimon. - Ssssszz - felszisszintett és megcsóválta a fejét. - A hosszú combok a gyengéim. Tudtad Samantha? - halkan felnevetett és, hogy igazolja saját szavait tenyerét a combomra rakta és felkúszott hozzám.
Mivel bennem rekedt a szó csak megráztam a fejem.
- Minden szempontból tökéletes nő vagy.
- Ne túlozz - erre bezzeg megtaláltam a hangom. Mivel úgy éreztem túl sok a beszéd és kevés a tett nekem pedig kezd inába szállni a bátorságom, összeszedtem magam, belenéztem a szemeibe és megfogtam a pólója alját. Tekintetével követte a kezeimet, majd engedelmesen felemelte a sajátjait, hogy akadálymentesen szabadíthassam meg a ruhadarabtól. - Megtennéd, hogy elindítasz bennem egyfajta hormontermelést? - kérdeztem rekedt hangon. Reméltem, hogyha kellően felizgat, már nem tudok majd gondolkodni, csak az ösztön hajt majd és az úgy sokkal kényelmesebb lenne. Az előbbinél hangosabban nevetett fel, majd válaszolt.
- Ne haragudj. Tudod még az ágyban sem hazudtolod meg magad. Nyilván te leszel majd felül, igaz? - vidámság csilogott a szemeiben vagy csak csupám az alkohol. Zavarba hozott a kérdésével. Megtanultam már párszor, hogy az ágyban fogjam be, és hagyjam, hogy a férfi irányítson, de egyszerűen nem megy. Észre sem veszem, hogy olyanokat mondok, vagy teszek amivel megbánthatom őket. De Brad ismer és másként veszi az ilyesfajta megnyilvánulásaimat. Amint befolyásolhattam volna a válaszomat már régen felvont szemöldökkel bólintottam. Hangos nevetésben tört ki, majd elcsendesedett és bólintott.
- Így helyénvaló. Megengedem, hogy uralkodj felettem, és azt tégy velem amit csak akarsz...
- Én akarta ezt mondani - lehunytam a szemeimet és görcsösen megmarkoltam a takarót. Valahogy még mindig nem sikerült elhinnem, hogy ez egy jó ötlet és nyertesen kerülhetek ki belőle. De mielőtt megfutamodhattam volna, lehúzta rólam a pólómat és megcsókolt. Először nem tudtam hogyan fogadjam...
Végül elengedtem magam és a nyaka köré fontam a karjaimat. Megfogta a hajgumimat és kihúzta a hajamból. A hajam betakarta a hátamat ő pedig mosolyogva csókolt tovább.


- Nem megyünk be? - kérdezte Travie. Nem tudom felfogni, hogy nem veszi észre mennyire nem vagyok a jelenben.
- De persze... - dadogtam neki, mindketten felálltunk és kézenfogva vezettem a hálómba.
- Eathennel mi lesz? Haza fog még jönni? - kérdezte csevegő hangon.
- Nem hinném. Ha bulizik, általában ott alszik.
- Értem. Tökéletes.
Átkarolta a derekamat és a fejével a nyakamhoz dörgölődzött. Egészen jólesett, de még mindig csak Brad tekintetére tudok gondolni. A keze lecsúszott a rövidnadrágomhoz és már éppen beakart nyúlni oda, ahova én nem akartam, így elléptem tőle. Zavartan álltam egy pillanatig, majd hátrálni kezdtem és leültem az ágyamra. Annyira nem volt kedvem szexszelni vele. Mert azt tettem volna...
- Nézd... én... - kezdtem, de el is akadtam. Beletúrtam a hajamba és eldőltem az ágyon. Mélyet sóhajtottam és inkább csendben maradtam. Úgy hallottam lecipzározza a pulcsiját és a puffanásból ítélve eldobta valahova. Egy percen belül besüppedt az ágyam és magam mellett találtam.
- Ha nem vagy készen én nem erőltetem. Ha úgy kívánod el is mehetek... - ez a sok ha, meg a hanglejtése kicsit észhez térített. Miért rágódom a múlton amikor élhetnék a jelenben is? Mivel egy ideig csak néztem az arcát és nem válaszoltam felkelt mellőlem. Azonnal reagáltam. Felültem és utána kaptam. A meglepettségtől lezuttyant mellém én pedig rögtön a tettek mezejére léptem. Nem hagyhatom, hogy ez a fiú kicsússzon a kezeim közül. Átlendítettem a lábam felette és az öléből néztünk egymással farkasszemet.
- Nem hagyhatom, hogy így menj el. Elkezdtünk valamit amit folytatni szeretnék.
- Nem azt akarom, hogy kényszerből feküdj le velem. Hanem azért, mert megkívántál és akarsz engem úgy, ahogyan én téged.
- Bevallom, hogy nem jutottam eddig olyan izgalmi állapotba, hogy a karjaidba omoljak, de ezen még most is változtathatunk.
- Miért erőltessük azt, ami nem megy? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire felsóhajtottam.
- Travis itt ülök az öledben. Ne dumálj, hanem csinálj valamit!
- Akkor engedd, hogy azt csináljak veled amit csak akarok! - jelentette ki, én pedig nevetésben törtem ki az ismerős mondat hallatán.
- Rendben Travis - kicsit helyezkedtem az ölében majd odahajoltam hozzá. - Bolondíts meg, kérlek.
Innentől kezdve nem váltottunk egymás között több szót. Mindent bevetett annak érdekében, hogy olyan szenvedélyes állapotba hozzon, mint eddig soha senki. És úgy érezhette, hogy ez meg is történt. Sikerült nagyot alakítanom. Még gratulálnom is kell magamnak. Olyan jól blöfföltem, mint eddig soha.
Annyira akartam élvezni. De úgy teljes egészében. Tetszett amiket művelt velem, és a testem egy kis része élvezte és értékelte is, de folyamatosan egy kép játszódott le a fejemben és nem tudtam elszakadni tőle. Brad metsző tekintete végigkísérte Travissel való együttlétemet.
Annyira akartam, kényszerítettem a testem, hogy teljesen beleizzadtam az aktusba. De annak örülök, hogy legalább Travienek adhattam egy kis örömöt. Úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta, úgy érintette meg a testem, mintha porcelánból lennék, úgy nézett rám, mintha én lennék a világon a legszebb nő. Úgy szeretkezett velem, hogy mindezeket elhittem. Cserébe eljuttattam a beteljesülés kapujába, és eljátszottam, hogy neki is sikerült engem odarepítenie.

Egy kis időre sikerült elpillednem. Amikor felébredtem, Travie karja a derekamon pihent és édesen szuszogott mellettem. Olyan nyugodt volt, vonásai kisimultak és rájöttem, miért akartam vele lenni. Egy biztonságot nyújtó társat láttam benne, de időközben rájöttem, hogy nem való nekem a biztonság. Nem is nagyon érdemlem őt meg. Ő az a fajta fiú, akit szívesen bemutatnák anyuéknak rögtön az első hét után, de nálam szó sem lehetett ilyesmiről. Sóhajtottam és felültem, húzva magammal a vékony takarót. Megmozdult, de nem kelt fel. Megtámasztottam magam és miközben figyeltem a fel-le süllyedő mellkasát elkalandoztam, egy másik mellkas jutott eszembe.


Brad olyat világot tárt elém, amiről nem tudtam, hogy létezik. Nem éreztem több kétséget, meg bizonytalanságot. Szerelmet éreztem, szenvedélyt, boldogságot. Elmondása szerint részeg volt, és a cselekedetei arra késztettek azt gondoljam, uram isten mi lenne ha nem volna az? Ha részegen ilyeneket művel velem, mire lenne képes józanon? Egyre csak ezt mantráztam magamban, miközben ő felémkerekedett és újra megcsókolt. Még mindig voltak rajtunk ruhák, de úgy éreztem nem lesz ez így sokáig. Percek alatt sikerült olyan izgalmi szintre vinnie, hogy szinte kiugrottam a karjai közül.
- Kezdhetjük? - kérdezte egyszercsak. Halk nevetésre késztetett és próbáltam levegőhöz jutni, hogy válaszolhassak. Lábammal átkaroltam a derekát és ráhajoltam a vállára.
- Még csak most fogjuk? Eddig mit csináltunk? Pókereztünk?
- Bemelegítettünk - felelte magától értetődő hangsúllyal. Újra csak felnevettem és feltérdeltem. Hátradobtam a hajam és miközben izgatóan tekergettem a csípőm, míg ő arra összpontosított hátranyúltam a melltartóm kapcsához. Rákellett jönnöm, hogy reszket a kezem, mint a nyárfalevél és nem megy olyan egyszerűen a kikapcsolás.
- Nem tudom mit csináltál velem, de képtelen vagyok kikapcsolni - fordítottam neki hátat és mutattam a melltartómra.
- Áthidaljuk a problémát - ő is feltérdelt és átkarolt. Mármint csak az után, hogy megszabadított a fehérneműmtől. Hozzámpréselődött, éreztem testének minden rezdülését, karjaival úgy tartott, mintha én lennék számára a legfontosabb. Ahogy melleimhez ért halk nyögés hagyta el az ajkaimat és hátranyúltam a farmerjéhez. Mert rajta még az volt. A nyakamat csókolgatta, nyalogatta, harapdálta én pedig megőrültem. Megfordultam, és kicsattoltom az övét.
- Ugye nem gondoltad, hogy ez végig rajtad marad? - azt sem tudom elhinni, hogy ilyenkor még képes vagyok viccelődni.
- Pedig úgy gondoltam - és, hogy ő is. Halkan nevetgéltünk, míg én szerencsétlenkedtem az övével.
- Khm. Ja igen... Brad?
- Hmm? - hümmögte, miközben simogatott ahol ért és szájával a kulcscsontomon időzött.
- Igen. Kezdhetjük - amint ezt kimondtam, rögtön eldöntött az ágyon, gyorsan megszabadult a ruháitól, és kacéran rámvigyorgott. Hívogattam magamhoz, ő pedig szinte rámvetette magát. Majdnem elszakadt a bugyim olyan erővel szedte le rólam.
- Szét a lábakat, kedvesem - suttogta érdes hangon.
- Azt hiszed ilyen könnyen megkapsz? - húztam össze a lábam és rámosolyogtam.

Félretettük a viccelődést és tényleg komolyra fordult a kocka. Elengedtem magam, és hagytam, hogy szétszedjen érzelmileg. Felkészültem a heves mozdulatsorokra, az erőszakos betörésre, az érzelemmentes aktusra, egyszóval a vad állatias öszötönökre. Ehelyett kaptam valami olyat amire eddig csak legmerészebb álmaimban vágytam és gondoltam.
Törődést.
Odafigyelést.
Kedvességet.
Érzelmeket.
Amikor a lábam közé feküdt, rámnézett. Várt egy jelre tőlem. Hogy felkészültem, hogy örömmel befogadom. Tényleg csak ekkor tudatosult bennem, hogy megtesszük. Szeretkezni fogunk. Mert ne akarja nekem senki bebeszélni, hogy ez csak szex. A szex az más... ösztönös állatias, mint már mondottam.
De ez ami kettőnk között folyt, valami egészen más volt. Lágyam mosolyogva bólintottam, a következő másodpercben pedig testünk eggyé olvadt. Nem tudtam elhinni. Fejemet hátrahajtottam és nyögtem egyet. Hangosan és hosszan sóhajtottam, beletúrtam Brad barna hajába. Lökései mélyrehatolók voltak, minden mozdulatával boldogabbá tett. El sem tudtam képzelni, hogy ez tényleg velem történik... és vele.
Nem bírtam sokáig tehetetlenül feküdni alatta, úgy éreztem nekem kell adnom számára valamit. Úgy éreztem ideje pihennie egy kicsit.
- Máris? - zihállta és hagyta, hogy felékerekedjek.
- Csitt legyen.
- Ja hogy te parancsolsz... - megragadta a derekamat és beállította a ritmust.
- Pontosan. Egyszóval, csitt, édesem.
Az, hogy felékerültem megtette a hatását. Ennél nyugodtabbnak régen éreztem magam. A lelkem elcsendesedett, a szívem is lecsillapodott. Olyan volt, mintha hazatértem volna, ami vicces tekintve, hogy épp Braden vagyok. De tényleg úgy éreztem, most lettem teljes. Ez hiányzott az életemből, és nem feltétlenül gondolok itt az együttlétre. Csupán Bradre. Olyan érzéseket szabadított fel bennem, amik nem tudtam, hogy vannak bennem.
Kinyitottam a szemem és lenéztem Bradre. Neki nem volt lehunyva a szeme. Tüzetesen végigmért újra és újra. A tekintete neki is nyugodt volt. Felült és átölelt Megpuszilta a vállamat, a nyakamat majd haladt feljebb. A szobám csendjét csak a mi sóhajaink töltötték be. Nem hagyott sokáig uralkodni, fordított a pozíción és a tempón is gyorsított. Egyáltalán nem volt kellemetlen, mind inkább a tekintete. Szinte felfalt a szemeivel, amitől zavarban éreztem magam, és úgy gondoltam elkéne takarnom magam valami lepedővel, mert perzselt a tekintete. Lángra lobbantott. Egy izzadságcsepp cseppent a mellemre az ő testéről. Ujjaival követte végig a csepp útját, felborzolva ezzel minden érzékszervemet. Amikor úgy éreztem ennél nem lehetek boldogabb, és ennél semmi sem lehet jobb érzés, Brad lassított, szinte akadoztak mozdulatai, testén és arcán is észrevettem, hogy nála már megtörtént az ami nálam még nem. Izmai nem feszültek meg többet, arca is teljes mértékben ellazult, vonási kisimulttá váltak, végül kinyitotta a szemét és rámmosolygott. Örömmel töltött el, hogy elrepíthettem őt valahová messze, így énis mosolyogva ültem fel és csókoltam meg. Amikor ledőlt mellém átkaroltam, simogattam és próbáltam enyhíteni néha megrángó izmait. Nem bántott, vagy igazából nem is érdekelt engem eljuttat-e a gyönyörig, hiszen az amit most éreztem nekem már az is maga a gyönyör volt. Ennek dacára pár pillanattal később felém mászott és rámnézett. Csintalan mosoly függött az arcán és miközben megcsókolt újra belém csúszott.
Ekkor éreztem, hogy szerelmem kiteljesedik iránta, borzasztóan értékeltem, hogy mindent megtesz azért, hogy énis kielégüljek. Sőt, hálás voltam.
- Nem hagyom ennyiben Samantha... nem bizony - suttogta erőtlen hangon, és újra csak hozzáfogott testem kényeztetéséhez.


Egy ajtócsapódás zavart fel mélázásomból. Travie mellettem felmordult és átfordult a másik oldalára, én pedig összerezzentem és kikeltem az ágyból. Szipogtam egyet és csak ekkor vettem, észre, hogy csupa könny az arcom. Felkaptam egy bugyit meg pólót és kiszaladtam. Eathen ért haza, kártyáját dobta az ebédlőasztalra és rámnézett. Mosolya gyorsan eltűnt az arcáról, amikor látta, hogy sírok.
- Mi történt? - kérdezte, én pedig már szaladtam is kitárt karjaiba.
- Annyira hiányzik Brad... - rávertem egyet a mellkasára és zokogni kezdtem. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen az, hogy felidéztem mindazt ami történt, újra kettétört bennem valamit. - Annyira... annyira. Hiányzik.
- Jólvan, édesem... tudom. Tudom. Nincsen semmi baj. Idővel elfog múlni. Csss.. - halkan beszélt hozzám, megnyugtatólag simogatta a hátamat és erősen tartott.
- Hülye vagyok. Lefeküdtem Travissel, és végig rá gondoltam - hangos sírásban törtem ki, és mégjobban bújtam Eathenhöz. Keze megállt a simogatásban egy percre, nem is mondott semmit, így hát folytattam. - Mikor leszek már megint normális? Mikor fog elmúlni a hiánya? Egyszerűen miért kellett meghalnia?
- Csss. Jólvan. Minden rendben lesz. Nem vagy hülye, csak zavart. Gyere üljünk le.
- Nem akarok - suttogtam erőtlenül. - Így jó.
- Rendben. Oké - egy rossz szót sem szólt, csak simogatta a hátamat és várt a megnyugvásomra. Amikor már épp csendesedtem volna el, egy alak suhant el mellettünk. Döbbenten kaptam fel a fejem és néztem az ajtóban álló, felöltözött Traviere.
- Aha.. Szóval. Brad... gondolhattam volna, hogy az egész csak egy hazugság volt. Hagyjuk is. Szokj le arról, hogy amikor éppen megdug valaki egy halott emberről fantáziálsz. Morbid - ezzel a mondattal hagyta el a lakásomat, én pedig újra rázkódni kezdtem a sírástól. Teljesen értettem a reakcióját. Igaza van, szégyelltem magam. Főleg Eathen előtt, de most már tényleg nem akartam mást, csak hogy végre rendbejöjjön az életem. Olyan nagy kérés lenne?