....?

Mindig felmerül bennem a kérdés, miért fakadok sírva egy-egy megható jelenetkor?

Tudom, hogy csak játék az egész... nem valóság. De ott van az a milenne ha mégis?
Érzékeny vagyok. Olykor naív. Hiszékeny és buta. Tapasztalatlan. Gyerek és 16 éves. Álmodozó és üres.

Tele vagyok érzelmekkel, érzésekkel mégis azt érzem belül üres vagyok. Ezért van az, hogy szinte szeretek sírni. Mert azzal kiadok magamból egy darabka ürességet.

A legjobb módszer erre egy dráma, egy film. Egy könyv. Vagy csak egy zene. Bármi.

Az Este című film a valaha látott legmélyebb érzéseket összefoglaló egyveleg amit valaha láttam. Bár gyerek vagyok és semmit nem tapasztaltam még az életből, megérintett, sőt megértettem. Nagy szavak de igaznak gondolom őket ebben a pillanatban. Holnap bizonyára már mosolyogva fogom ezeket a gondolatokat visszaolvasni, mert már nem fognak semmit sem jelenteni. Ilyen vagyok én. A pillanatnak élve fogom közölni ezt a bejegyzést a világhálón és senki sem fogja érteni még jómagam sem.
Amikor rábukkantam a filmre, már akkor tudtam, hogy végigfogom sírni, és hogy megkell mutatnom egy embernek akit fontosnak érzek. Csak mert lehet, hogy ő egy kicsit megfogja érteni ezt a részemet.

A filmhez annyi hozzászólnivalóm van, hogy igazságtalan, nem fair, én nem akartam ezt. Azt a fajta sajnálatot, szánalmat, csendes dühöt éreztem amit ritkán. Nem tudtam tolerálni a főhősnő szavait, megjelenését, természetét és cselekedeteit egy szegény fiúval szembe. Votl egy papírfecni, amit titkon őrzött 4 éve és amit a lány nem tudott megérteni, később pedig szóvá tette. Én értettem. Én együttéreztem, és bár csak azért mondta a lány azt amit, mert féltette és aggódott és ráijesztett a fiú, de ami ezek után történt kiborított.

Elfogult is voltam a fiúval szemben, mert egyik szívem csücske lett, a lányt pedig sosem szerettem, mármint mint színészt és színésznőt. Mindenki nézze meg aki tudja, de készüljön zsebkendővel. Vagy ki tudja... lehet, hogy csak engem érintett meg ennyire.

És egy mondat, mely megragadott: "Utólag annyi minden nem számít."
Vagy az amit a hibákról mondott: "Semmi sem hiba az életben."
Nem tudtam szószerint idézni, csak ahogy emlékesztem.