Sziasztok!
Haaaah. Az van, hogy képtelen vagyok írni. Egyre többször fordul elő velem az, hogy azt érezzem írói válságba kerültem.
Ami szar, tekintve, hogy nem is vagyok igazi író, csak egy blogger aki a kitalált történetetit osztja meg a világgal. És a világból már 1000 embert érdekel a sztorim, szóval juhéééj. 1000-ből aktívan 1 ember mozgósítja magát és ír nekem kommentárt.
És ez is nagyon szar arány. :\ Na mindegy most nem ez a lényeg.
Igazságszerint megnyitom a wordpadom(mert hogy abban írok) ránézek arra, hogy 16.rész - Sam
és elrettenek, nincs kedvem írni. Nincs támaszom és nekem szükségem van a támaszomra!!! Szükségem van arra, hogy legalább havonta egyszer beszéljek valakivel, valaki olyannal aki megért engem és tudja mi az a blog és érdekli is, ellát csomó ötlettel eg tanáccsal és két órán keresztül csak a blogomról társalgunk és úgy érezzük, csak 10 perce tart.
ESZTER! Kellesz nekem... most... vagy mostanában... de lehetőleg most, mert ráadásul unatkozom is és úgy érzem mindjárt összetörök és elsírom magam mert most olyan kedvem és érzelmeim vannak. Semmi konkrét, nem érzek semmit, csak, hogy egyre jobban elkeseredem és hogy ezt nem éppem ezzel a kis világommal kéne megosztanom, de már megtettem szóval mindegy.
Áh...
csók.
elle.pro@citromail.hu >> Vehetitek ERŐS célzásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése