15. rész - Sam

Hiii!

Azt kell mondjam most szenvedtem ki magamból a rész második felét, így nembiztos, hogy a legjobb rész lett. De végülis meghoztam így éjfél tájékán és örülnék neki, ha visszatérnének az olvasóim.
A számlálót elnézve nincs meg az a látogatottság mint nyáron, ami az én hibám, de hát... mindegy.
Nagyon nagyon örülnék a kommentároknak, mert az, hogy látom feljöttök 10-en de 1 ember ír nem tudom mit gondoljak. Szar, jó, elviselhető, imádjátok vagy valami.
Nem akarok bevezetni olyat, hogy amíg nem gyűlik össze 10 komment nem kaptok részt, de befogom vezetni, ha képtelenek vagytok írni pár sot. :\
Tényleg szenvedek éjnek évadján, hogy ne csalódjatok bennem újra, legyen meg az ígért rész... ti pedig nem tudtok három szót legépelni.
Ez nem szemrehányás meg semmi, csak egy kicsit csalódott blogger panaszai. (:
Fáj, amikor olvasok egy másikat és 26-36 kommentár érkezett neki, úgy, hogy ő nem válaszolt rá. Én meg ha válaszolok úgy van 2. Mert utána jön a válasz meg az enyém. Chatbe is lehet, tényleg bárhová.
E-mailbe is. Csak mondjatok valamit.
elle.pro@citromail.hu
na csók.


- Hová megyünk? - hangzott el a kérdés legalább ötödszörre.

Amint felkeltem nyugodt álmomból szembesültem a ténnyel, hogy este 8 van és lekéssük Travis partiját. Az mekkora gáz lenne, nem menne el az ünnepelt a saját bulijára, mert a barátnője nem mondta el neki, hogy szerveztek neki egyet. Hogy miért? Mert az igazat álmát aludta. Tiszta poén.

- Hová megyünk? - újább kérdés mely megválaszolatlan maradt. Csak huncutul mosolyogtam rá és megráztam a fejem.
- Nem fogom elmondani. Meglepetés.
- Komolyan? - kérdezte nagy szemekkel és elhúzott szájjal.
- Eddig nem tűnt fel? Milyen csökött agyú vagy, már nem azért szívem...
És erre meg ő nem válasolt. Nem akartam megint én lenni a hibás, hogy nem lepődik meg, majd az ajtóban, hogy jééé egy nekem szánt buli. Nem fogom elárulni. Bár szerintem félig-meddig magától is rájöhetett már. Ha meg nem, akkor meg tényleg csökött agyú.
- És ha mégegyszer megkérdezed tarkód váglak.
Amikor meglátta, hogy komolyan gondolom az ablak felé fordult, megfogta a kezem, eljátszogatott vele és nem kérdezett semmit.

10 peres autókázás után - taxival persze - elengedtem a kezét, fogtam egy kendőt és bekötöttem a szemét. Természetesen megijedt és beverte a fejét a ablaküvegbe. Alig bírtam visszagyűrni a nevetésemet, de végül sikerült és amikor jól kikáromkodta magát, megkérdezte mit művelek.
- Ha ez sem esett volna le: bekötöm a szemed.
- Baszdki te engem fogyatékosnak nézel! - háborodott fel és hadonászni kezdett. Félő volt, hogy leüt, a bénázásán felröhögtem és lefogtam a kezét. A taxisofőr is mormogott valamit, hogy álcázza a nevetését, majd szótlanul vezetett tovább. Megköszörültem a torkom, hogy tudjak normálisan válaszolni, bár még nem tudtam mi fog kijönni a számon. Nem gondolkodtam valami hihető hazugságokon, csak annyit tudtam, hogy az igazságot elkerülöm.
- Mondom, hogy meglepetés! Ebből kifolyólag nem szükséges látnod semmit.
- Tudod ez egyáltalán nem nyugtatja meg a lelkivilágomat - felelte bizonytalan hangon amitől mosolyogni támadt kedvem.
- Tudod ki nem szarja le a lelkivilágodat...
- Néha elgondolkodom mit látok én benned.
- Szépséget, értelmet, tehetséget, kedvességet, racionalizmust életerőt... soroljam még?
- Nem szerintem, így is eltúloztál egy kicsit.
- Haha. Közlöm bevan kötve a szemed, nem tudod hová viszlek szóval a helyedben meggondolnám miket mondok - mondtam fenyegetően, majd előkaptam a mobilom kikerestem Jon számát, nagyon reméltem, hogy még nem részegedett le, és megírtam neki, hogy nemsokára ott leszünk állítsák le a zenét, hogy Travie még csak véletlenül se jöjjön rá a dologra. A hosszabb csendre felfigyelve na meg a pötyögésre, Travis megszólalt:
- Te most sms-t írsz?? Az én jelenlétemben sms-t írsz??
- Nehogy abba a hitbe ringasd magad, hogy te vagy az egyetlen pasim - mondtam mellesleg hangnemben és a hatás kedvéért fel is sóhajtottam. Ő pedig felnevetett. - Mi ebben olyan vicces?
- Az, hogy senki nem mondta, hogy a pasid vagyok - na nem tetszett ez a tárgyilagos hangnem. Nem tetszett, mert fölénybe került és igaza van. Nem kért meg rá, hogy járjak vele. Egyszerűen megcsókolt és volt pát randink. Hát ezt elszúrtam.
- Hm. Milyen igaz. Tekintsd úgy, hogy nem mondtam semmit... de ha kavarni kezdek valakivel az este folyamán ne gyere hozzám úgy, hogy hogyan is viselkedem. Nem tartozom hozzád, nem csallak meg meg semmi ilyesmi... - rángattam a vállam ő meg köhögni kezdett a nevetéstől ami rájött.

***

- Isten éltesse az ünnepeltet!!! - üvöltött bele Travie fülébe egy félig ittas egyed akit még sosem láttam.
- Áh. Meglepi buli. Tudhattam volna - jegyezte meg, még mindig bekötött szemmel.
- Óh az istenit ki ez a gyökér aki elbassza az este lényegét?? Ezért Jont teszem felelőssé! Nem zárta el a vadbarmot.
- Azért szépen titkoltáltatok - nyomott egy puszit az arcomra.
- Igen. Kösz.
- Na, levehetem ezt a sálat a szememről? Már fáj tőle a szemem.
- Nem.
- Kegyetlen vagy.
- Kit érdekel? Szokd meg.
- Hát jó. Majd meglátjuk mi lesz a te születésnapodon.
- Én előre látom. Úgy lesz, hogy szerveztek egy ilyet. Nem fogok rájönni, mert ügyesek lesztek. Aztán az este lényegében rólam kéne, hogy szóljon és az első 2 és fél percben így is lesz, aztán a társaság elkezd bulizni, leissza magát a sárga földig, összehány, összepisil összecsinál mindent magával és ennyi. Ez vár rád is.
- Meg szex. Töménytelen szex lesz.
- Miből gondolod?
- Az utóbbi 3 évben tapasztaltam mióta Jonék ráálltak a szülinapi partikra. Mindenfelé találsz majd használt óvszert.. mert persze utána te magad fogsz takarítani - rántott vállat egykedvűen.
- Na látod, ezért utálom az ilyen jellegű bulikat. Ha nekem szerveztek, ne a saját otthonaitokba. Klubba. Ahol nem nekünk kell utána takarítani.
- Egyetértek.

***

Megbeszéltem Travissel, hogy azért lepődjön meg, és ő így tett. Miután és miközben felköszöntötték Travet én elvonultam Tökihez, aki a sulis barátaival társalgott. Úgy gondoltam velük fogok lógni addig a pillanatig amíg át nem veszem az irányítást és tartok egy rögtönzött koncertet a szívem tiszteletére. Ez lett volna az ajándékom. Nagyon rossz ajándékozó vagyok, utálok ajándékokat vásárolni. Szoktam, csak mindig nehezemre esik. Így egy egész heti gondolkodás után megvettem az első dolgot ami megtetszett. Ez pedig nem más volt, mint egy sapka. Úgyis tél van, elkél neki. Najó, nem tél de nemsokára tél. Pár hét. Úgy, hogy igenis praktikus ajándék. Végülis most is meleg van, de egyszer majd csak jól jön neki.

Beszélgettem Tökiékkel, főleg Daisyvel, de aztán észrevettem, hogy Alex nagyon csúnyán néz rám, így onnan is elhúztam. Elvettem egy piros műanyag poharat amiben sör volt, azt iszogattam és sétálni kezdtem a tömegben. Szólt a zene, üvöltöztek az emberek, valaki grillezte a húsokat, páran medencéztek, megtehették, hiszen az idő kedvezett, én pedig egyedül császkáltam és azt sem tudtam mit kezdjek magammal.
Travist ugye lehagytam a felköszöntők sorában, Jonnal még nem találkoztam, Eatet sem láttam még sehol, a bandatagjaim is eltűntek, vagy csak az én szemem kevsé ehhez az egészhez. Végül feladtam és a medencéző emberkéket figyelve ültem le egy székre és a sörömet kortyolgattam.
Jól elbambulgattam magamnak, néztem ahogy a lányok sikítva ülnek a fiúk nyakában, majd vágódnak bele a vízbe és bukkannak fel mégjobban nevetve. Ahogy jobban szemügyre vettem őket megpillantottam Aaront a vízben, így odasétáltam és kiabáltam párat neki.
- Aaron!! Aaron! Gyere mááár! - kiáltoztam, a medence szélén guggolva. Felfigyelt rám és odaúszott a közelembe. - NE merj behúzni, ezt most kikötöm!
- Jójó - röhögött fel. - Na mivan? Nem úgy nézel ki, mint aki nagyon élvezi a bulit.
- Veled ellentétben. Kislányok a nyakadban? Ejny-ejnye - mosolyogtam rá.
- Hát igen. Rámszállt a kiscsaj, gondoltam kihasználom az alkalmat - vigyorgott sután és vállat rántott.
- Nekem aztán oly mindegy mit kezdesz vele. Csak teherbe ne ejtsd!
- Szándékozok védekezni.
- Helyes - bólintottam, majd újra a szemébe néztem.
- Na mi is van? Miért nem bulizol?
- Egyedül? Eathent nem találom, Jont se, Travist lehagytam, mert elkezdték felköszönteni aztán feleslegesnek tartottam magam. Daisyvel beszélgettem, de Alex enyhén elzavart... és most itt vagyok.
- Szívesen mondanám, hogy csatlakozz de nem akartál vízes lenni.
- Jaj isten ments, hogy közétek menjek! - a rémült tekintetemet látva felnevetett és felült mellém.
- Jaj már, mivan veled? Begyöpösödött vénasszony.
- Neeem, csak nem tudok úszni.
- Ennyi? Megtanítalak.
- Majd máskor. Na, izé, mikor lépünk Travis színe elé egy-két nótával?
- Hát nekem mindegy... szerintem majd később. Ha mindenki kellő állapotba hozza magát, és megtalálsz mindenkit.
- Ígyis háromnegyed 9 - néztem rá a telómra. - Ha később kezdjük a társaság csak hányni fog már. Szerintem most kéne.
- Hát oké. Megyek szólok Alexnek - ugrott talpra és elvett egy törölközőt a sorakozó napozóágyak egyikéről. Most, hogy így elnézem rendesen kivan dolgozva a teste. Ha annyi idős lennék, mint az a lány a vízben, énis biztos rászállnék. - A teraszon találkozunk 9-kor. Már bevan szerelve minden, nem?
- Hát elvileg. Akkor megkeresem a többieket.

Jont egy lány szájában találtam meg a ház falának dőlve. A lányt enyhén leráncigáltam róla és közöltem Jonnal, máris vigyen el Eathenhöz, mert jelenésünk van a teraszon. Meg persze Jon is kell, hogy felkonferáljon minket, meg előrehozza Travist. Morogva, morcosan hagyta ott a lányt, hogy egy majdnem numerájába piszkítottam bele és ez most mennyire kár.
- Magasról leszarom az újabb trófeádat édesem. Szóval, merre van Eathen?
- Őszintén szólva nem tudom. Valahol a tömegben kell lennie.
- Na nem mondod.
- Most miért vagy ilyen undok? - állított meg és fordtott magával szembe. - Hát tettem én ellened valaha is valami rosszat?! - kérdezte, az agyam meg lökte is a választ rögtön. Igen, sosem kezdtél ki velem. Ahelyett, hogy ezt mondtam volna, elengedtem magam és sóhajtottam egyet.
- Bocsi, kicsti feszült vagyok.
- Havibaj? - kérdezte együttérzőnek szánt hangon. Mérgesen csaptam le a kezeit a karomról és meredtem rá.
- Mekkora bunkó vagy. Nem, mellesleg, nem a havibajom. Csak mióta megjöttünk Travvel, egyedül tengek lengek és unom ezt az egész partit.
- Miaz, hogy unod a híres Jonathan Bennett buliját?
- Úgy kedves, hogy ez egy fos. Az emberek 90%-át nem ismerem, a maradék 10% meg elvan tűnve. Mit élvezzek? Az egyedüllétet?
- Nana. Ne olyan hevesen. Itt az alkalom, hogy ismerkedj, menj oda emberekhez... stb.
- Úgy ismersz, mint aki odamegy valakihez, hogy héé szia Sam vagyok?! - kérdeztem hadonászva a kezemmel, és lökdöstem arrébb az embereket. Mert közben persze kerestük Eatet, aki szinte felszívódott. - Ezt is hívd már fel, hogy hol van.
- Oooké. Te meg nyugodj meg, nem tetszel így nekem - karolt át az egyik kezével. Jólesően dőltem neki és fújtam ki a levegőt.
Jó volt a karjaiban "feküdni". Persze idillibb is lett volna, ha nem ordítozik mindenki körülöttünk.
- Cső, holvagy? - kérdezte meg hangosan.
- HOL? - ordította a fülembe.
- Aj baszdmeg - húzódtam el fintorogva, mire visszahúzott.
- Ja. Jó. Menj a teraszra. Felléptek. Csá.
- Holvan?
- Ööö.... nem értettem pontosan, itt valahol az udvar végében, a lényeg, hogy megy a teraszhoz.
- Jólvan akkor. Travis?
- Őt táncolni láttam utoljára Lissával.
- Az akkora egy ribanc.
- Nem is ismered.
- De biztos az.
- Csak, mert táncolnak? - nevetett fel, amitől megdobbant a szívem.
- Nem, hanem mert látom. Ő az? - mutattam egy vékony szőke lányra aki épp Travvel táncolt. Elég bensőségesen, azt kell mondjam.
- Ő az. Féltékeny vagy?
- Nem vagyok egy féltékeny típus. És idejövet azt mondta Trav, hogy nem a pasim én meg, hogy ne féltékenykedjen, ha kikezdenék valaki mással - rántottam vállat.
- Huuu. Összekaptatok?
- Nem, viccesen jegyezte meg.
- És te komolyan gondolod?
- Mit?
- A kikezdést mással - vonogatta a szemöldökét.
- Akár - vontam vállat.
- Hát akkor ez esetben... - nyitva hagyta a mondatot én pedig értetlenül néztem rá. A következő pillanatban már csókolt. Megszorította a derekam, arrébb taszított Traviséktől, a lábával az enyéim közé lépett, így volt hozzám a legközelebb. Ez olyan csók volt amit már megszokhattam. Vad, tüzes, perzselő. De nem is vártam mást Jontól. Nem tudnám elképzelni ahogy romatikusan lassan és lágyan csókol meg. Mégsem tudtam olyan intenzitással viszonozni, mint szerettem volna. Travie és köztem elkezdődött valami és nem akartam szemét módon véget vetni neki. Jon mégsem állt le, cseppet sem zavartatta magát. Csókolt és csókolt, a falnak döntött. Kísértetiesen hasonlított a helyzet az előbbire azzal az ismeretlen lánnyal. Csak hogy az ismeretlen lány jelen esetben én volnék.
Jólesett és tetszett a csók, mégis tudtam gondolkodni és lassan abbahagytam. Elhúztam a fejem, csukva hagytam a szemem, a fejem leszegtem és végigsimítottam Jon mellkasán.
- Én lennék az újabb trófea?
- Travis ellopott előlem. Esélyem sem volt kikezdeni veled - suttogtam a szavakat a hajamba. Ugyanis ő is magasabb volt nálam.
- Lett volna esélyed. Rengeteg alkalom volt amikor rámnyomulhattál volna. Miért most kell? - néztem fel rá és ráztam ki a szememből a hajat. Még mindig közel volt az arca az enyémhez. Különös módon lejjebb vették a zenét így tudtunk normálisan beszélgetni.
- Nem tudtam biztosra.
- Szerintem elég egyértelmű flörtöléseink voltak.
- Nos igen. Nem tudom, hülye voltam, vagyok.
- Ebben egészen biztos vagyok - mosolyodtam el. - Ha öszejövök majd szakítok Travissel te leszel az első aki megtudja, majd vígasztalhat és kitudja mit csinálhat velem.
- Ezt az ígéretet behajtom rajtad.
- El is várom - bólintottam egyet elvigyorodtam és újra ránéztem. - Elkell mondanom valamit.
- Na. Mondd.
- Hm. Emlékszel arra amikor először találkoztunk Nicknél? Tényleg Nick holvan?
- Majd megtaláljuk, és igen emlékszem.
- Emlékszel mit kérdeztél tőlem?
- Hogy találkoztunk-e már. És azt mondtad nem.
- Na. A válasz igen - mosolyodtam el, ő pedig összeráncolta a szemöldökét.
- Mikor?
- Nem rémlik semmi?
- Őszintén? Akkor sem rémlett jól, most meg már...
- Tökivel együtt utaztam a vonaton. Mikor leszálltunk ott vártál rá egy cigivel szemüvegben. Elkaptam a pillanatot mikor meggyújtottad és akkor néztél rám.
- Wow. Tényleg! Azt gonoltam, jesszus milyen kibaszott jó nővel jön az unokaöcsém.
- Kösz a bókot.
- Miért nem mondtad el akkor?
- Túlságosan beleégtél a memóriámba, és bár hízelgett, hogy valamennyire rémlettem neked nem akartam, hogy tudd. Nem tudom miért, úgy éreztem meg kell tartanom magamnak azt a pillanatot.
- Miért mondtad el?
- Most meg azt éreztem el kell mondanom.
- Oh értem. Hát oké. Na szóval.. lehet még köztünk valami?
- Nem most - válaszoltam miközben felé hajoltam. Én csókoltam meg, bár amolyan búcsócsóknak szántam. Mivel én kezdeményeztem sokkal nyugodtabb csókra sikeredett mint az előző. Rájöttem, hogy ezeket csókokat sokkal jobban tudom élvezni, mint azt amikor úgy érzem széttépi a szám a vágytól.
- Most pedig... mennünk kell szivi. Jelenésünk van - suttogtam a szájába, nyomtam egy utolsó csókot a szájára és elindultam a terasz felé.

Felnevettem és felmentem a három lépcsőfokon ami a teraszra vezetett. Felvolt állítva egy mikrofon állvánnyal együtt, meg persze a hangszerek is ott sorakoztak. Körbenéztem társaimon, akik már mind ott voltak, ránéztem Jonra, rámosolyogtam aki mellém lépve kivette a kezemből a mikrofont és a kíváncsi tekintetű tömeg felé fordult.

Mosolyogtam, mert élveztem és önelégültség öntött el.

Szóval tetszem Jonathan Bennettnek.