12. rész - Alex

Halihóó!!

23:45 és végre megírtam a részt. Körülbelül 2 órája szenvedek vele, elég hosszú is lett és sikerült még csütörtökre beraknom. : D
Sajnálom a hosszabb kihagyást, de egyszerűen nem tudom magam utólérni. Vasárnap jövök a következővel. Megpróbálom megírni időre. :)
na csók. ♥


Túléltem az első napot a suliban kisebb nagyobb incidensekkel. Rájöttem, hogy ez a suli nem tartozik azok közé amit a filmekben mutogatnak, hogy mindenki szívélyesen fogadja az új diákot és segítenek neki mindenben. Nem... tele van beképzelt, nagyképű seggekkel akik nagyra tartják magukat mert felélik apuci pénzét. Sosem bírtam az olyan gyerekeket. Volt pár jó fej az osztályban és nyílt természetem lévén hamar beilleszkedtem a saját klikkemben. De valahogy nem döbbentem meg a suli stílusán. A régi is pontosan ilyen volt és bár reménykedtem, nem ringattam magam hiú ábrándokba így csak annyit feleltem saját magamnak, hogy hát erre is számítottam. És mivel Jonathan sem valami szerény meg udvarias, kedves és nagylelkű pontosan beleillett ebbe a társaságba. Na én már kevésbé de ez viszont marhára nem érdekelt senkit sem.

Utáltam, hogy ebédszünet csak a 4. óra után volt. Ezek azt akarják, hogy éhen haljak? Az ezelőtti gimimben legalább 2. óra után kaja volt és ezért még bírtam is.
De itt?! Neeeem, a gyerek nyugodtan pusztoljon éhen, hacsak nem volt olyan okos, hogy csomagoltatott magának otthon. És mint ti is tudjátok én ezek közé az okos emberek közé tartozok. Amíg a többiek azon panaszkodtak (Adam, Daisy és az ő baráti társasága: Jenny, Holly, Andrew és a leszbikus Hanna) hogy korog a gyomruk az éhségtől én jóízűen eszegettem a palacsintámat amit Berta csomagolt nekem reggel. Irigylő pillantásokkal kísérték végig a falatozásomat és mert önző személyiség vagyok na meg éhes is voltam kijelentettem, hogy nem kapnak mire lehurrogtak. De hát ez van.
Így én az ebédszünetben ami fél órás volt (ezt viszont szerettem) nem a menza felé vettem az irányt, hanem gondoltam megkeresem Jonathant.
Egyedül bóklásztam, nem nagyon féltem, hogy eltévedek és a szertárakba nyitottam be, mert azt mondta ott szokott bagózni. Azt kell mondjam mindegyik emeleten volt egy szertár. A legfelső szinten az utolsó ajtó volt a szertár és reménykedve nyitottam be. Jonathan az ablakban ült és épp kifújta a füstöt. Amikor beléptem gyorsan odakapta a fejét, de látta, hogy csak én vagyok az így érdektelenül visszafordult a nyitott ablak felé és kémlelte a kék eget.
Felültem az egyik padra és bosszúsan meredtem rá, amiért nem hajlandó rámnézni és mert csak dühös voltam rá.
- Nehezedre esett volna elmondani, hogy a matek tanárom az igazgató?! És te az igazgató lányával kezdtél ki?? Azon csodálkozom, hogy a francba vett fel...
- Elmondtam, hogy ígéretes matektanár lenne belőled - suttogta úgy, hogy még mindig nem nézett rám.
- Fa.... - elharaptam a mondatot, hogy fékezzem a nyelvem. Épp azon fáradoztam, hogy kevesebb trágárság jöjjön ki a számon. - Jon mégis, hogy mondhattál ilyet? Rák se akar matektanár lenni - hűha nagyon jó úton haladok affelé, hogy szépen beszéljek. - Gyűlölöm a matekot, egyszerűen jó vagyok belőle.
- Nem is emiatt haragszol rám - sandított felém, majd tanulmányozni kezdte az arcomat. Kipöckölte az ablakon a csikket, majd teljesen felém fordult. Összeszűkított szemekkel vizsgálgatott én pedig tűrtem. Kíváncsi voltam mire akar kilyukadni. Pár perces csend után elkezdett kajánul vigyorogni majd hangosan nevetni.
- Most mivan? - kérdeztem értetlenkedve.
- Tetszik neked Daisy. És haragszol, mert miattam pipa rád a diri és így nem dughatod a lányát. Tudtam, hogy ennyire balfasz leszel, hogy rögtön beleesel a lányba - nevetett továbbra is, én pedig egyre idegesebb lettem.
- Hogy lehetsz ekkora seggfej? Néha igazán észrevehetnéd magad, hogy a nők nem erre buknak már. Nem megdugni akarom Daisyt, hanem járni vele. Jézusom, hogy lakhatok veled?? Minek jöttem én ide miattad? Egyáltalán hogy lehetsz te a nagybátyjám?
A kérdéseimre egyszerűen csak vállat vont.
- Mert úgy gondolod jobb és elviselhetőbb vagyok, mint az apád.
- Az apámat inkább hagyjuk. Amúgyis csak mostohaapuci.
- Beszéltél velük, mióta itt vagy? - váltott témát. Ha rajtam múlna inkább az előzőt feszegetném még egy kicsit.
- Dehogy beszéltem. Nem kerestek és énsem őket. Mondom, hogy örültek, hogy leléptem. Már a szobám is biztos átvan alakítva. Legközelebb megkérdem hugit, hogy így van-e.
- Tényleg! Sophie, hogy bírja nélküled?
- Azt mondja elég nehezen. Nincs hova mennie csak Margarethez, anyu mindig nyúzza, apu meg nem foglalkozik vele. Alig várja, hogy betöltse a 15-öt és utánam jöhessen.
- De nem azt mondtad, hogy őt szerették? Mármint anyád.
- A te testvéred. Tudod milyen szeszélyes anyu. Amúgy szereti Sophiet, csak rájött, hogy kamaszodik és jönnek a gondok mint annakidején nálam. Nekem is volt néhány problémám. De amúgy leszarom. Szóval mit kezdjek Daisyvel?
- Hát vágódj be az apjánál - rántott vállat. - Az a régi incidens a nagyobbik lányával... nem én voltam a hibás. Bulizni voltunk kicsit volt bennem ő meg felszedett. Elcsábított és felhívott magukhoz, mondván nincsenek otthon a szülei csak a huga de őt nem zavarja. Közöltem vele, hogy én csak egyéjszakás parti vagyok ő meg belement. Csak hogy reggelre otthon volt apuci aki jött felkelteni tündérvioláját és helyette engem talált pucéran az ágyában. Természetesen akkor már itt dolgoztam és az igazgatóhelyettesi posztomnak lőttek.
- Oh. Wow. Igazgatóhelyettes voltál?
- Bizonyám. Na de amúgy hogy telik a napod? Szereztél haverokat?
- Aha. Tudtad, hogy Hanna az osztályomból leszbikus? - kérdeztem teljesen meglepve. Sosem volt még közelebbi viszonyom leszbikusokkal vagy melegekkel. Akikkel amúgy semmi bajom addig, amíg benem akarnak vonni ... ügyekbe. Igen.
- Töki Hannáról mindenki tudja, hogy leszbikus - vigyorgott rám. - De jó csaj ő is, nem?
- Úristen milyen perverz vagy! Azt hiszem ennyi elég is volt belőled - csúsztam le a padról és mentem kifelé. Nem állított meg csak hallottam a gyújtó kattanását. Ó, de mégis megállított.
- Ja, igen. Ha cigizni akarsz ide gyere. Ezt sosem ellenőrzik. Ez a szint az enyém. Mindig én "ellenőrzöm". Nem tudják, hogy dohányzom.
- Kösz az információt - nevettem fel, majd magára hagytam.

***

Kezdtem beleszokni ebbe a suliba, és abba, hogy Williams tanárúr soha a büdös életben nemfog engem megkedvelni. De a lányával elég jó viszonyba lettem. Mondhatni egymás bizalmasai voltunk és egész jó barátokká lettünk. Adam persze átlátott a szitán és állandóan azzal csesztetett, hogy édes kis barátból igazán válthatnék macsó barátra. Csakhogy az nekem sosem ment. Valamiért azt éreztem, hogy nem bánhatok úgy a nőkkel, mint Jon. Nem az én stílusom... Én tisztelem az ellenkező nemet és azt hiszem ezzel vonzzom őket magamhoz. Azzal, hogy tisztelek, figyelek, hallgatok és érzek. Ez az én stratégiám és eddig mindig bejött. Akkor mégis miért akarnék másként cselekedni?! Daisy más mint az előző barátnőm volt, őt viszonylag könnyen megszereztem, de Dais... ő tényleg jóbarátként gondol rám. És amiért nehéz őt megszereznem mégjobban érdekel...

Amúgy a zenekarral is megvagyok. Tekintettel arra, hogy fiatalkorú vagyok és iskolába járok, Nick megbeszélte az apjával, hogy hétvégente legyen bár, hétközben pedig cska simán kávézó. Szerintem is így logikus, hiszen hétvégente szoktak bulizni a fiatalak nem hétfőn meg kedden...
Minden szerda délután és péntek este van próba. Szeretek velük próbálni. Igazán jó társaság közé csöppentem és örülök, hogy velük zenélhetek.

Ott van Sam aki igazán érdekes személyiség. Amellett, hogy hatalmas tehetség, gyönyörű, érdekes hangja van, remekül gitározik és a banda lelke... van egy biztonságos álarca. Egy álarca amivel megvédi magát. Erre még a vonaton rájöttem, amikor idefelé tartottunk. Rendkívül hideg és érzéketlen tud lenni azokkal akiket nem ismer és nem kedvel. Alapvetően mindenkivel hűvös és kimért, tényleg megfontolja minden szavát. Az idegenek számára talán még ijesztőnek is lehet mondani. De... de nem. Amikor jobban megismertem rájöttem mennyi szeretet lakozik benne. Vicces és kedves. Nagyon türelmes személyiség és szerény de amikor úgy érzi, hogy támadják őt akkor rögtön visszabújik a csigaházába és újból rideg és hallgatag.
Úgy érzem.... olyan ő nekem, mintha a nővérem lenne. Én vagyok a legfiatalabb a bandában mégis egyenrangúnak kezel és ez borzasztóan jól esik.
Annyira megszerettem mint Jont. És ez tényleg furcsa, mert nem szoktam ilyen könnyen kötődni valakihez.

Samantha (bár utálja, ha így hívjuk) hozta el bemutatni Eathent az együttesbe. Azt mondta, hogy gyerekkora óta ismeri, együtt játszottak a régi bandájukban és jól gitározik. Egyáltalán nem volt kérdéses, hogy csatlakozik hozzánk. Igazából fel sem tette Sam a kérdést. Ő magától értetődőnek vette azt, hogy Eat is tag legyen. Ebbe az egybe nem szólhattunk bele. Nem kötötte ki, hogy ez az ő döntése és nem ellenezhetjük, de észrevettük, milyen fontos számára és mennyire természetes, hogy amiban Sam bennevan abban Eathennek is benne Kell lennie. Így nagybetűvel.
Mi pedig hogy jönnénk ahhoz, hogy ezt a furcsa kapcsolatot közöttük szétromboljuk? Sehogy. És így volt jó. Mert soha nem ismertem még Eathenhez hasonló fickót. Nicholas is irtó jó fej és kedves, de Eathen valahogy más. Csendes és hallgatag, amolyan megfigyelő féle. De ő a banda feje, az agya. Mindent ő szervez és még milyen jól! Ő sem kezel gyerekként, bér érezteti, hogy még közel sem éltem át annyit mint ő vagy a többiek, egyszóval, hogy kamasz vagyok. De nem sértő módon. Még jól is esik bizonyos szempontból. Azt hiszem mindigis olyan apára vágytam, mint amilyen majd Eathen is lesz. Irigyeltem a leendő fiát.

A dobosunk, Aaron tipikusan az a dobos srác aki mindenből kimarad, tényleg csak zenélni akar. A csendes dobos. Valójában nem beszél sokat, ha igen akkor viszont vicces és jófej. Valahogy féltem, hogy seggfej lesz és nem fogunk kijönni, de igazán jól kijövök vele amikor fellépés van sűrűn megesik, hogy mellette gitározom. És nem sokkal idősebb nálam, én 16 leszek ő pedig 18, szóval mondhatni csak rá számíthatok tinédzser témában. Ő ért meg igazán. Azt kell mondjam, hogy elég jó haverom lett, talán ő lesz a legjobb barátom?! Nem tudom, de valahogy nem tűnik távolinak. Nem tudok róla olyan sokat mesélni, vagy bemutatni mint Samről vagy Eathenről, mert ő tényleg csendben van többnyire. Nem tudom miért ilyen zárkózott, mindenesetre amikor együtt lógunk akkor benem áll a szája. Most szakított a barátnőjével aki megcsalta a szobatársával, ugyanis kollégista, és alig várja, hogy elvégezze a gimit (mellesleg oda jár ahova énis) mert nem bír meglenni egy légtérben Michaellel és momentán dühös az ellenkező nemre, amiért körmönfont kis hercegnő az összes. Igazából a Daisy ügyet vele tudom a legjobban megvitatni. Azt mondta felejtsem el azt, hogy megpróbálok bevágódni az apjánál, mert Jon miatt a Bennettek örökre elásták magukat előtte. Koncentráljak Daisre - ami egyáltalán nem lesz nehéz - és érjek el minnél többet nála.

És itt vagyok én. Alexander Bennett a fiú aki egy hirtelen ötlettől vezérelve fogta a gitárját és felszállt az első vonatra ami San Franciscoba juttatta. Úgy érzem ez volt életem legjobb döntése. Nem csak megszabadultam a világ legrosszabb szüleitől... de önnállósodhatok és végre olyanok vesznek körül akiket szeretek és azok is szeretnek vagy legalább kedvelnek. Emellett lehetőséget kínáltam magamnak. Lehetőséget mire? Hogy mire? Az életre kiscsillag. Ott ahol laktam, sosem jutottam volna egyről a kettőre, énis olyan elbaszott zombi lettem volna mint a barátaim akiket azzal traktáltak, hogy csak legyen egy érettségijük, jó feleségük és ne aggódjanak semmi miatt, mert van pénze a családnak. Egyáltalán nem akartam ilyenné válni és úgy gondoltam sürgősen cselekednem kell. Ezért hívtam fel Jonathant és tudattam vele, hogy megyek, ő pedig helyeselt és szívesen fogadott. Megismertem Samet, általa kaptam egy remek helyet egy remek bandában és megismertem csomó normális arcot és végre elkezdődhet az életem. Tiszta lappal indulok. Hogy mi az elsődleges célom? Hmm.. had gondolkodjak.
Azt hiszem minden kitűzött célomat elértem és ideje újat kitalálnom. Így az elsődleges célommá... Daisy Williams megszerzését tűztem ki.

Ezen a gondolaton jót mosolyogva nyitottam ki a kávézó ajtaját, hiszen szerda van és próba. Már mindenki ott volt akinek ott kellett lennie és amikor megláttak mosolyogva invitáltak beljebb és hecceltek amiért késtem. Természetesen mindenfélét elkezdtek mondani amiért késni mertem félórát. Jonathan nagybátyjám volt oly kedves, hogy azt mondja biztos otthon elégítettem ki a vágyaimat, hiszen nincs barátnőm aki ezt megtegye így vagy úgy... De abban a pillanatban olyan jókedvem volt, hogy még ő sem tudta elrontani a hülye megjegyzésével így csak fejcsóválva legyintettem és elmondtam én meg magam, miért késtem.
- Már megbocsássatok, de randim volt Daisy Williamssel - rántottam vállat, mire mindenki ujjongani kezdett meg tapsolni mire felnevettem, hiszen ennél hülyébb már nem lehet egy társaság. De azért jólesett amiért szívükön viselték a szerelmi életemet és mind szurkoltak, hogy összejöjjön.
- Látod Töki... Még Jonathan sem tudja elbaszni a romantikus viszonyodat egy Williamssel - vigyorgott Sam és gyorsan átkarolta a vállamat.
- Igazán szépen fogalmaztál - néztem le rá összehúzott szemmel, de végül elmosolyodtam. - Sosem mondtam, hogy olyan csekély dolgok, mint Jonathan gondot okozhatnak nekem... legalábbis nem nektek.
- Cöh. Persze! Nekem mennyiszer hánytad a szememre? Legalább százszor, hogy Daisyke nem fog neked összejönni... és most láss csodát. Csak miattam sikerült az expedíciód - vonogatta a szemöldökét.
- Ugyanmár kit hülyítesz. Neked az egészhez semmi közöd. Az én érdemem minden - rántottam vállat ismét és dagadt a mellem a büszkeségtől. - Apropó Daisy... bejöhet, ugye?
Itt lett vége a poénkodásnak, mindenki moderálni próbálta magát amíg én betoltam az ajtón a félénk Daisyt. Miután tudattam vele, hogy csomó felnőtt jelen lesz valahogy nem volt ínyére az, hogy bejöjjön. Hogy ki volt az a sok felnőtt? A banda, Nick, Jon, Carl meg Travis.
- Örülök, hogy végre olyasvalaki is eljött megnézni a próbát akinek nem farka van - vigyorgott bíztatóan Sam. - Na hogy mostmár teljes a létszám és két értelmes emberi lény is van itt, és srácok sajnálom de az én és Daisy vagyunk... - itt erőteljes hurrogás volt hallható - Nem érdekeltek. Ez csupán tény. Na szóval... kezdhetjük a próbát? - kérdezte a mikrofonba és jelentőségteljesen rámnézett, jelezve nyugodtan elengedhetem a barátnőjelöltem vállát, felkaphatom a gitáromat és odahúzhatom a seggem a helyemre.
- Szervusz Daisy - köszönt rá a megszeppent lányra Jon. Miért pont neki kell elsőnek bemutatkoznia?? Értitek hogy értem.
- Ööö... jónapot Mr. Bennett - köszönt vissza, mire Jon nevetve legyintett és nyújtotta a jobbját.
- Nem az iskolában vagyunk kedvesem. Csak Jon. És tegezz.
- Hol a szemüvege? - kérdezte még mindig magázódva. És igeeen, még mindig nem kezdtünk el zenélni.
- Óh, hát az csak amolyan tanári kellék...
- Vagy úgy... értem. Ők a barátaid? - mutatott az éppen söröző Carlra és Travre.
- Igen. Carl és Travie. Hé! Fiúk! Itt az unokaöcsém szerelme! - mondta emeltebb hangon mire szépen elkáromkodtam magam és innentől kezdve mindenki szívózott velem és elég döcögősen ment a zenélés. Úgy éreztem, hogy nyugodtan megnyílhatna alattam a föld, hogy szépen elsüllyedjek szégyenemben, de Daisy csak mosolygott meg nevetgélt az egészen. Nagyon remélem, hogy ezzel nem ijesztik őt el tőlem.