3. rész - Sam

Kicsit későn, de meghoztam a 3. részt. :) Remélem tetszeni fog.
Tudom, hogy én vagyok a hibás, mert freeblogon nem írtam sokáig és elpártolt tőlem csomó mindenki ezért talán gicuson kívül senki nem is olvas... de azért ha mégis... komolyan örülnék pár véleménynek. De komolyan. Akár privátban is.
elle.pro@citromail.hu
Ja igen... ez egy igen rövid rész, mert ehhez nem tudtam többet írni. : D
Tehát:

Mindig gyűlöltem hotelekben megszállni. Odahaza sűrűn megesett, hogy az apám kiborított a hülyeségeivel és egy hotelbe menekültem. Nem akartam Eathan terhére lenni az ilyen problémáimmal, ezért ezekről nem mindig tudott. Egy hotelszoba tükrözi a nyugodtságot és a tökéletességet. Túl mesterkélt... túl mű. Egy családi ház szobái sosem voltak vagy lesznek ilyenek. Elég nehezen ment az elalvás, ugyanis járt az agyam.

Miután másnap reggel felkeltem, hirtelen nem tudtam mit keresek itt. Semmiféle kapcsolatom, vagy ismerősöm errefelé... aztán magamra erőltettem a gondolatot, hogy pontosan ezért jöttem ide. Megigazítottam az ágyneműm és bementem a fürdőszobába. Ledobtam magamról a hosszú pólót, mely pizsamaként szolgált és a bugyimat majd beálltam a zuhany alá. Hideg vizet kezdtem folyatni magamra, hogy felébredjek aztán fokozatosan állítottam melegebbre. Percekig álltam teljesen mozdulatlanul, hagyva, hogy follyon rám a víz. Kizártam mindent és meredtem a semmibe. Annyira jólesett így lenni, hogy alig vettem észre a víz forróságát ami már égette a bőröm. Észbe kaptam és gyorsan lezuhanyoztam. Pár perc múlva frissen és üdén léptem ki a zuhanykabinból és a tükör melletti polcról vettem el egy törölközőt amit magam köré tekertem, és belenéztem a tükörbe.

Karcsú vagyok... talán kicsit soványnak mondható, de azért nem annyira, mint a kínai nők. Öcsém, azok még egy gebe nők... Hát persze, hiszen rizsen élnek. ahh... mindegy.
A soványságomat ellensúlyozták az idomaim, nem mondom, hogy hatalmas melleim vannak, de arányos a testemmel. A fejem sem nevezhető annyira ocsmánynak. Kis orrom, keskeny vonalú szám és mandulavágású élénk zöld szemeim vannak. Beletúrtam a hajamba és hátrasimítottam. Apa halála előtt nem sokkal vágattam le. Brad mindig a hajamat birizgálta és azt mondta gyönyörű a hosszú hajam. És egy nap... fogtam magam bementem egy szalonba és rövidre vágattam. Nagyot sóhajtottam. Hiába a külsőm, mégsem akad senki akinek komolyabban tetszenék. Végül is nem nagyon keresem a nagy szerelmet, és nem is érdekel annyira, csak néha rám jön az, hogy vajon én vagyok-e a hibás?!

Abbahagytam a gondolkodást, inkább felvettem a fehérneműim meg a szobához kapott köntöst. Kiléptem a fürdőből és a szobámban cigaretta után kezdtem kutatni. Aztán megláttam a kukában a dobozt és rájöttem, hogy elfogyott. Ismételten sóhajtottam és csak meredtem a dobozra. Aztán... eszembe jutott ő. A lelkiszemeim előtt tisztán láttam Jonathan arcát... és azt a mozdulatot, ahogy meggyújt egy szál cigit. Jonathan... Hmmm. Olyan furcsa név. Nem illik a külsejére. Ő túl... túl szexi, hogy Jonathan legyen a neve. Áh. Mindegy... úgysem találkozom vele többet. Nem érdemes olyan csekélységeken fennakadni mint a neve. Kit érdekel a neve?! Senkit. Igen.

Körülnéztem a szobában és megláttam a gitárom. Elmosolyodtam. Csak két éve gitározom, de már korábban is énekeltem. Tulajdonképpen énekelek, mióta megtanultam beszélni... de általános iskolában kezdtem el képezni a hangom. Eszembe jutott az otthoni bandám és összeszorult a szívem. Már fél éve feloszlott, de még mindig sajnálom. Szerettem velük zenélni. Nem. Imádtam. Az egyik bandatag balesetben elhunyt és nem tudtuk tovább folytatni nélküle. Túl fontos volt számunkra és hatalmas keserűséget jelentett az egész bandának, hogy Ő nincs többé. Anno még ő alapította... így úgy éreztük, nélküle már nem lenne a régi, így inkább nem zenéltünk többet. Azóta nem énekeltem és nem gitároztam. Miután az apám is meghalt, nem tudtam mit kezdhetnék magammal. Csak egy érettségim van és őszintén szólva a tanulás már nem érdekel.
Azt sem tudom menne-e egy másik zenekarban játszani. Végülis ha nem próbálom meg... sosem fog kiderülni. De ha Eathan itt lenne... merőben más lenne minden. De ha itt lenne, mi értelme lett volna az ideutazásomnak? Semmi. Megálltam az öltözködésben és tovább vittem a gondolatmenetet.
Talán tényleg egy oltári nagy hülyeség volt idejönni. 20 évesen, pénz nélkül és minden nélkül. Apám nem sokat hagyott rám. Csak a családi ház az örökségem. Az anyám pedig születésemkor meghalt.
Áááá. Hülyeségeket gondolok!! Új életet akarok kezdeni. Persze, hogy nem hullhat minden az ölembe. Mégis mire számítottam? Tiszta idióta vagyok. Nem szabad feladnom már az elején... ez a második napja, hogy itt vagyok. Csak reálisan kell szembe néznem a rám váró dolgokkal és akkor minden rendben lesz. Minden kezdet nehéz, ez pedig határozottan egy kezdet. Én pedig egy erős, okos, talpraesett és független nő vagyok. Megtudom csinálni.
Na megmondom mi lesz!

1.: Munkát kell keresnem, jelenlegi helyzetemet nézve bármi jó lesz. Ha ez megvan spórolnom kell egy albérletre, mert nem élhetek örökké egy hotelszobában felélve Eathen pénzét.
2.: Bandatagokat kell magam köré gyűjtemen szórólapokon. Vagy nekem kell valami bandához csapódnom.
3.: És ami pillanatnyilag a legfontosabb... vennem kell egy doboz cigarettát.

Felöltöztem és elhagytam a motelt. Megcéloztam az első boltot amit először megláttam és megvettem a számomra életmentő nikotint. Tulajdonképpen bármikor letudnék szokni, mert már csak megszokásból cigizem és mert bebeszéltem magamnak, hogy a nikotin megnyugtat. Akaratom is lenne hozzá, hogy ha leakarnék szokni. Csak hogy nem áll szándékomban leszokni... bár lehet jobban tenném, mert a hangszálaimat kikészíti.
Vettem egy újságot is, hogy mazsolázhassak a jobbnál jobb álláshirdetésekből. Beültem egy kedvesnek látszó kávézóba és nyugodtan kezdtem olvasgatni. De egyelőre nem találtam olyan munkát amit eltudnék végezni.