2. rész - Alex

Nos hát... elfelejtettem írni, hogy minden szerdán és vasárnap lesz rész, ha minden jól megy. (:
Aztán szeretném megköszönni gicus16-nak a kommentárt.
Mivel a családban lettek új tagok mostanában kicsit fáradt vagyok (3 napja alig aludtam : D) szóval nagyon remélem, hogy betudom tartani az időt amit szabtam magamnak. Nem tudom mit írhatnék még, talán, hogy jó olvasást és kérek sok sok véleményt, hogy érdekel-e titeket.
Amúgy alig értek én ehhez a blogspothoz. O.o Mindegy, elég ha a részeket feltudom tenni. : DD
A fejezettel kapcsolatban... nem vállalok felelősséget a káromkodásért.. aki úgy érzi tűrhetetlen, hogy trágár szavakat alkalmazok néhol ne olvassa, de hát kérem... úy érzem a karaterem igénylik. : DD Nem csillagozom ki, mert azt úgy utálom... xd
na csók. :)

Amint odaértem a nagybátyjámhoz és ránéztem az arcára vigyorogni kezdtem. Üdvözöltem a szokásosan. Lekezeltem vele és egy laza "csá-t" váltottunk.

- Kösz, hogy nem felejtettél el kijönni elém.

- Kinek képzelsz te engem Töki? Most őszintén... te felejtettél el írni, mégis itt vagyok. Na? Mellesleg én várta rád másfél órát...

- Ahj. Mindegy. Amúgyis be akartam neked mutatni valakit. Ő itt... Várj, hogy is hívnak? - fordultam hátra zavartan. Eltűnt. Nem volt mögöttem és sehol máshol, hiába néztem szét. Mikor ment el mellettem? Ennyire vak nem lehetek... és ennyire hülye se. Még csak a nevét sem tudom. Chh.

- Te kiről beszélsz? Minden rendben van odabent? Biztos jól érzed magad? - nézett rám lekicsinylően. Kifújta a füstöt és összehúzta a szemöldökét. Amikor gúnyolódik, vagy cinikuskodik akkor mindig ezt csinálja. Nagyon rosszul áll neki. És borzasztó idegesítő.

- Haha. Vicces vagy. Itt volt mögöttem egy lány piros kabátban. Egy igazi szépség volt a maga módján. Vele utaztam, és még csak a nevét sem kérdeztem meg annyira elmerültünk a társalgásban.

Amikor ránéztem olyan ijesztő képet vágott. Olyan volt, mintha megvillanna a szeme. Hunyorítani kezdett és szívott egy hatalmasat a cigiből. Kikaptam a kezéből, mert rossz volt nézni, amit csinált, és inkább elszívtam én a többit. Meglepődött, de hagyta a dolgot. Zsebre vágta a kezeit.

- Van cuccod Töki?

- Csak a gitárom - mutattam a vállamra akasztott gitárra. - És mellesleg ő is így hívott. Csak mert fiatal vagyok. Leszokhatnátok róla. Kissé sértő.

- Persze Töki. Na, menjünk haza. Ne foglalkozz a nővel, mert valószínűleg nem látod többet - azzal hátat fordított és elindult kifelé.

Követtem őt a kocsiig, majd amikor beültem mellé, megszólalt.

- Anyádék?

- Miért érdekel? Biztos örülnek, hogy leléceltem. De amúgy meg leszarom. 

- Helyes. Sosem csíptem apucit.

- Én se.

***

Amikor kiszálltunk a nem mellesleg Opel kabrióból és megláttam a házát kidülledtek a szemeim. Tudtam, hogy Jonathan tele van pénzzel, mert elvileg rengeteget örökölt a nagyapjától, meg van valami cége, plusz tanár az egyik gimnáziumban. Nem tudom, hogyan képes ezeket összeegyeztetni. de úgy látszik elég jövedelmező állásai vannak. Fogalmam sincs, milyen cége van... sosem mondta el, mindig azzal szúrta ki a szemem, majd ha elég idős leszek, hogy megértsem, elmondja. Hogyne. Nem azért lepődtem meg a házán, mert nekünk nem volt ilyen. Sőt. Mi is elég jól megéltünk... csak nem tudtam, hogy a menő nagybácsinak ennyire kijutott a jóból.

- Elég volt a bámészkodásból. Indulj meg befelé. Töki, hallod?! Mozgás - lökött meg.

- 16 leszek az Istenért!

- Isten nevét a szádra hiába ne vedd! Neveletlen kölyök - mormolta, közben sétált a bejárati ajtó felé. A falra felszerelt biztonsági rendszerbe kezdett számokat pötyögni mire az egész ház visító hangon kezdett üvöltözni. - A rohadt élet elütöttem egy rohadt számot! - újra próbálkozott, de még mindig nem állt el a "sziréna" - Az istenit!

- Istenkáromlás mi?!

- Fogd be Töki! - újra próbálkozott és sikerült bejutnunk a házba a hang is elállt, szóval fellélegezhettünk.

A ház belseje természetesen visszaadta a kinti látványt. Modern, klasszikus és gyönyörű, ugyanakkor észrevehető, hogy egy férfi lakja. Tökéletes a számomra.

- Na, gyere, megmutatom a szobádat az emeleten. Amikor eldöntöttem, hogy házat veszek, belekalkuláltam azt is, hogy egy nap majd hozzám fogsz költözni, ezért ment olyan nehezen a házvásárlás, mert nem találtam olyat, ami neked is megfelelne. Na, szóval ez lenne a tiéd. Tudtad, hogy elviselhetetlen családod van.

- Nagyra értékelem, hogy a szíveden viseled a sorsomat, de megbirkózom vele. Amúgy meg a húgomat szeretem, amint betölti a 15-öt, őt is hozom ide, ha nem bánod.

- Sophiet? Ő most hány éves?

- 13 múlt.

- Akkor már csak 2 évet kell végig szenvednie. Na, mit szólsz?

- Tetszik. Tök jó. Még egyszer kösz.

- Szóra sem érdemes. Szóval... elég távol van az én szobámtól, ami a földszinten van. Sok a dolgom és keveset vagyok itthon, de ha mégis akkor is dolgozom, vagy este van. Ha lehet, akkor se nagyon zavarj, ha látod, hogy csajt hozok, mert hát... nagy valószínűséggel szexszelni fogok - vont vállat nem törődöm stílusban, én pedig rámeredtem. - Persze te is hozhatsz fel lányokat, csak azért válogasd meg kikkel fekszel össze rendben? Jóvágású gyerek vagy tapadni fognak rád a nők, Töki - vigyorgott rám és játékosan a vállamba bokszolt.

- Hát van egy olyan elképzelésem, hogy ha továbbra is így hívsz, nagyon nem fogom őket vonzani.

- Fogd be kölyök! - röhögött fel és lökött rá az ágyra. - Na. Ugye nem kell, hogy felvilágosítsalak? Ugye nem vagy már szűz?

- Ojj de bunkó vagy! Mi az, hogy UGYE NEM? Kretén... - morogtam dühösen. Nem tartozik rá a magánéletem nagybácsi ide vagy oda.

- Beszarok! Ne mondd, hogy te még nem?

- Hee! Most dobtam a nőm, hogy idejöhessek!

- De vele akcióztál, ugye?

- Most mit vagy ráizgulva a témára?! Hagyjál már! Váltsunk témát.

- Várj csak mit is mondtál az imént? Te már 16 vagy és lassan felnőtt? Hát akkor ideje, hogy ezt bizonyítsd és férfivé válj Töki!

- Csak semmi Tö.

- Töki, amíg szűz vagy! - vágott a szavamba vigyorogva.

- Na, jól van, húzzál ki!

- Na, jó. Nem fektetek hatalmas szabályokat, nem vagyok olyan, mint az anyád. Csak ne zavarj... És a szobámba semmiképpen se próbálkozz bemenni, ugyanis biztonsági kóddal van bevédve. hehe.

- Mire fel ez a nagy titkolózás?

- Na, mentem dolgozni, este 7 körül jövök, és aztán elmegyünk férfivá avatni, na, mit szólsz?

- Ööö, kösz inkább nem.

- Ez amolyan költői kérdés volt. Apropó mit akarsz itt csinálni?

- Munkát és pénzt keresni, hogy minél előbb önállósodjak. Meg zenélni. Majd egyedül élni és hagyni, hogy egyedül megöregedj.

- Nagyon kedves. Tanulni nem akarsz?

- Befejezem a közép sulit nyugi. Majd elintézed, hogy oda járjak, ahol tanítasz - vontam vállat.

- Rendben. Na, este jövök és megengedem, hogy berúgj rendben?

- Voltam már részeg és amúgy se érdekelne az engedélyed.

- Jól van. Ezt legalább nem kell megtanítanom.

- Elmész te a jó... Menjél! Siess, el ne késs! Csőőő!

- Hogy beszélsz a legkedvesebb rokonoddal?

- Szépeeen. Csőő!

- Chh. Cső.

Miután elment körbejártam a szobámat. Nem akartam előtte kimutatni, mennyire tetszik. Merőben különbözött a régi szobámtól, amit gyűlöltem. A szekrényeim tömve voltak jobbnál jobb ruhákkal, új gitár a sarokban, számítógép, LCD tv a falon kényelmes ágy. Mi kell még egy fiatal fiúnak? A fürdő majdnem teljesen fekete volt azt hittem a szobámnál nincs jobb, de van. A fürdőszoba. Rögtön el is mentem tusolni, majd a derekamon törölközővel beálltam a tükör elé.  Végignéztem magamon és elégedettséget éreztem. 15 éves vagyok, bár a testem és arcom éle miatt többnek tűnök. Szőke haj csillogó zöldeskék szemek. Kissé izmos felsőtest. Bár magas voltam és vékony, a vállaim szélesebbek voltak, bizonyára vérszerinti apámtól örököltem. Alapjába véve nem vagyok egy csúnya gyerek, és ez önbizalommal töltött el. A testem elemzése után a szekrényemben található ruhák szemügyre vevése következett. Úgy éreztem magam, mint a nők, akik képesek órákig nézelődni a ruhák között. Alig tudtam eldönteni mégis mit vegyek fel.

Miután megoldottam a problémát lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Na, ott nem várt meglepetés fogadott. Találkoztam a bejárónővel, aki a szívbajt hozta rám, de végül is csinált nekem kaját szóval jó fej.

Mint megtudtam tőle, Jonathan alig 1 éve lakik itt, eddig egy kis fészekben élt a város szélén, de mivel érezte közelgő jövetelemet vett egy házat. Egyébként a bejárónő is itt él, aki mellesleg Berta. A neve hallatán egyből a Két pasi meg egy kicsi c. sorozatból jutott eszembe a takarítónő, de ez a Berta cseppet sem olyan. Kedves és aranyos öregedő asszony, akinek a férje meghalt immáron 10 éve és a gyerekei már rég külön élnek. Miután ettem és hasonlók nem tudtam eldönteni, vajon mit csinálhatnék egy idegen városban, egy idegen helyen este 7-ig amíg Jon megjön.  Végül behúztam a szobámba, hogy aludjak egy emberit.